(Ágnes:)

Ez a kérdés érkezett hozzám, tudtok segíteni?

A környezetünkben felmerült egy nyugtalanító kérdés, amire senki nem tudja a választ. Eszembe jutottál, hátha tudnál mondani valami útmutatót. Egy közösségi társunk kezdett el foglalkozni bizonyos "biofeedback" terápiával, amely nagyon gyanús keresztény szemmel. Viszont nem "fogható meg" egyik ponton sem. Energiát nem használ, stb, a páciens egy agyhullámokat mérő szerkezettel a saját agyhullámait próbálja korrigálni, csupán koncentrálással. És rengeteg pénzt keres ezzel a "gyógyítással" ez a kedves, egyébként 7 gyermekes keresztény édesanya... Honnan lehet tudni, hogy egy módszer new age-es-e? Hogyan lehet világosan látni az ilyen "árnyalt" dolgokban? Mit és hogyan lehet mondani egy amúgy keresztény hívő testvérnek, hogy veszélyes vizeken jár? De a legfőbb kérdés, hogy mi számít veszélynek? Honnan lehet felismerni? Gyümölcséről ismerni meg a fákat - de az néha igen sok idő! Esetleg közben rámegy a család, stb...

(Tigrisarc:)

Lehet, hogy tévedek, de nekem a "saját agyhullámok korrigálása koncentrálással" tökéletesen áltudományosan hangzik.

Nem sokat értek se az agyhullámokhoz, se a koncentráláshoz, de mégis.

(ibanez:)

Egy másik levelezőlistán korábban írtam néhány levelet az ilyen "szürke" módszerekről, köztük a biofeedbackről is. Kicsit hosszú, de talán segíthet.

A lényeg nagyon tömören a következő: a működésének semmi valós tudományos alapja nincsen, ezért 1. vagy nem működik 2. vagy működik a placebo-hatás alapján 3. vagy működik a meditáció közben megérkező "valakik" segítségével. Egyik sem túl jó...

A módszer híveinek első ellenvetése, hogy szó sincs meditációról. Ez azonban nem igaz; a testfunkciók kontrollálására tett kísérletek közben a beteg az agykontrollhoz nagyon hasonló meditációs technikát végez, csak esetleg nem tud róla.

A biofeedback édestestvére a különböző tudományos köntösbe öltöztetett, "lightos" mágiáknak: a biorezonanciás dohányzás-leszoktatásnak, a homeopátiának, a pí-víznek és a többinek. Mindegyikben van egy olyan lépés vagy hatásmechanizmus, ami természettudományosan nem ighazolható, mégis el kell fogadnod, hogy úgy van, és kész (erről ír Gábor atya a Mágia és hit Apriori c. fejezetében). Ezen a ponton minden módszer hirtelen elhagyja a tudományos kereteket, és átlép a hit világába. A hit világában pedig vagy Istentől kérünk gyógyulást "legális" úton (ima, szentségek, stb.), vagy mágiát végzünk. A biofeedback sajnos az utóbbi kategóriába tartozik.

...és a régi levél:

"Biofeedback" (biológiai visszacsatolás)

Olyan technikát alkalmaz, amely bizonyos testrészek állapotát méri, rendszerint azokét, amelyek működése automatikus, az akarattól független. A mérési eredmény alapján azután a beteg megpróbálja a mért értéket tudatosan befolyásolni. Ezt fokozatosan tanulja meg azáltal, hogy észreveszi a mért értékeknek a kívánt irányban történő kismértékű változását, majd újra megpróbálja tudatosan azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyek vélhetően ezekhez a változásokhoz vezettek. Tudományos vizsgálatok szerint a biofeedback segítségével elsajátítható pl. a szívritmusnak vagy a gyomorban termelődő sav mennyiségének a szabályozása. A biofeedback segítségével az asztmások megtanulhatják ellazítani a hörgőfal izomzatát, így javíthatnak a légzésfunkciókon. A biológiai visszacsatolásnak ehhez a formájához viszont speciális eszközökre van szükség. A biofeedback-hez használt készülék (mely méri a bőr elektromos ellenállását és az agy aktivitását) sokat segít abban, hogy hatékony stresszkezelő technikákat fejlesszünk ki." (HáziPatika.com)

Tehát az emberre mindenféle érzékelőt kötnek, melyek a kezelni kívánt betegség jellegétől függően különböző, akaratlagosan nem befolyásolható értékeket (pl. vérnyomás) mérnek, majd az ember megpróbálja külső segítség nélkül, akaratlagosan előidézni a mért értékek változását.

Teljesen olyan ez, mint amikor valaki egy grafológusal megkeresteti az írásában egy jellemhibának vagy rossz tulajdonságnak, mondjuk az agressziónak vagy a lustaságnak az írásképi megjelenését; aztán úgy próbál az adott tulajdonságtól megszabadulni, hogy tudatosan törekszik az írását megváltoztatva eltüntetni abból az agresszióra vagy a lustaságra utaló árulkodó jelet. Ne röhögjetek, ez egy létező módszer. Azon a feltételezésen alapul, hogy ami odafelé hat, az hat visszafelé is, tehát az írásképem megváltoztatásával utasítani tudom a tudatalattimat az íráskép változásának megfelelő belső változtatások végrehajtására, hogy az írásom ismét a valóságot tükrözze. Például ha azért húzom át magasan a t betűt, mert uralkodó hajlamom van, akkor ha szándékosan alacsonyabban kezdem a t betűt áthúzni, az agyam hozzáigazodik a változáshoz, és annak megfelelő viselkedésmintát alakít ki, vagyis kevésbé leszek uralkodó hajlamú. Természetesen a valóságban ennél a módszernél még az is hatékonyabb, ha egy négylevelű lóherét tűzök a gomblyukamba. Igaz, ha sokáig gyakorlom ezt a technikát, mindenki másénál görcsösebbé és kényszeredettebbé válhat az írásképem, és végülis eredménynek ez is eredmény, ha kétes értékű is...

A biofeedback módszer azt állítja, hogy a terapeuta meg tudja tanítani (vagyis inkább rávezetni) a beteget arra, hogy szabályozza a testének egyébként akaratlagosan nem szabályozható jelenségeit és működését. Amikor csak a szívritmusról vagy a légzésről beszélünk, az még OK. Én is le tudom lassítani a szívverésemet, és egy kis odafigyeléssel bármelyik légzésproblémával vagy asztmával küzdő ember meg tud tanulni egy egészségesebb légzést (sőt, az énekesek és a fúvós hangszeren játszók a helyes légzéstechnika kialakításával kezdik a tanulást). Amikor azonban a termelt gyomorsav mennyiségéről, a vérnyomásról vagy az anyagcsere sebességéről van szó, minden józan embernek kétségei kell hogy támadjanak. Ezeket egyszerűen nem lehet biológiai módszerekkel akaratlagosan befolyásolni.

A biofeedback a "testkontroll" néven ismert módszerek családjába tartozik, amik azon alapulnak, hogy ahogy az agykontrollban az elme működését, itt a testünk funkcióit próbáljuk meg befolyásolni egy cél (jelen esetben a gyógyulás vagy a pszichikai teljesítmény növelése) elérése érdekében. A befolyásolás eszköze mindegyik módszer esetében a "koncentrálás", néha pedig az agykontrollból ismert vizualizáció (magam elé képzelem, amint a vérnyomásom esik, látom, ahogy csökken az ereim falára nehezedő nyomás...). A biofeedback a modern technikát hívja segítségül, hogy pontos visszajelzést kapjon a kérdéses testfunkciókról, de a befolyásolás módszere ugyanaz. Mivel a mért értékeket biológiai módszerekkel nem tudja a páciens szabályozni, a testkontroll által elért eredmények nem a tudományos gyógyászat, hanem a különböző meditációs technikák és gyógymódok világába tartoznak.

Jellemző módon, ha a biofeedback kifejezésre rákeresünk az interneten, tízből nyolc találatban az akupunktúra-akupresszúra, szimbólumterápia, "ősi gyógymódok" és a különböző meditációk társaságában fogunk rátalálni, mint "természetes, gyógyszermentes" módszerre. Továbbá tíz találatból hat közvetlen linkelési kapcsolatban áll valamelyik agykontrollos honlappal: vagy az agykontrollos oldal ajánlja a biofeedback módszert, vagy fordítva.

Árulkodó az is, hogy a módszer állítólag a legkülönbözőbb betegségek gyógyszermentes (!) kezelésére alkalmas, a cukorbetegségtől és a vesebajtól a pszichiátriai betegségeken át a gyermekkori hiperaktivitásig; továbbá minden ajánló felhívja a figyelmet, hogy a "pszichikai-mentális teljesítmény észrevehető javulása" várható a módszer alkalmazásával. Nekem minden univerzális módszer és mindentgyógyító csodaszer alapból gyanús.

"Némi" tudományos kételkedésre adhat okot az a tény is, hogy amennyiben valóban változás áll be a figyelt értékekben, sem a terapeuta, sem a beteg nem tudhatja pontosan (igazából még körülbelül sem), hogy mi is váltotta ki azt. Így olvashatjuk azt a megmosolyogtató mondatot az idézett leírásban, hogy a beteg "megpróbálja újra tudatosan azokat a gondolatokat és érzéseket előállítani magában, amik VÉLHETŐEN az észlelt változásokhoz vezettek"... Olyan ez, mint a híres kísérletben, amikor galamboknak teljesen rendszertelen időközönként adtak enni. A kutatók egy idő után azt látták, hogy a galambok a legkülönbözőbb pózokban ácsorognak és furcsa mozgásokat végeznek. Próbálták ugyanis reprodukálni szegények azt, amit éppen csináltak az élelem megérkezésekor, abban a reményben, hogy ezzel újra előidézhetik az etetést.

A biofeedback a többi testkontroll-módszernél jóval tudományosabbnak látszik amiatt, hogy a testfunkciók változásának észlelését nem a beteg szubjektív érzéseire bízza, hanem orvosi műszerekkel figyeli. Ettől az értékek FIGYELÉSE valóban tudományos lesz, az azok befolyásolására tett kísérletek azonban továbbra is megmaradnak a meditációs technikák világában - a módszer lényegi része tehát minden tudományosságot nélkülöz.

Érdekessége a módszernek, hogy - számtalan honlap tanúsága szerint - az egyszerűbb testfunkciók figyeléséhez szükséges műszert magunk is megépíthetjük (leírást is találunk a neten), ezért mondhatjuk, hogy létezik a biofeedback-módszernek egy pénztárcakímélőbb ága is. Ezt azonban csak azok tudják használni, akik a kontroll megtanulásában sem szorulnak terapeuta segítségére, például gyakorló agykontrollosok, TM-esek, más meditációs technikában legalább haladó szinten jártas személyek.

A módszer legnagyobb egészségügyi kockázata az, ha valódi orvos tanácsának kikérése nélkül leáll a beteg a gyógyszereivel, a biofeedbak-módszerben bízva. Szerencsére erre a módszert alkalmazók többsége is felhívja a figyelmet - ez azonban nem sokat ér egy olyan módszer esetében, ami azt állítja magáról, hogy a létező orvosi módszereknél és gyógyszereknél nagyságrendekkel hatékonyabb, ráadásul mindenféle gyógyszer és kórházi kezelés nélkül. Ezek a "természetgyógyász" módszerek sok kárt tesznek azzal, hogy megingatják a tudományos orvoslásba vetett bizalmat, és a valódi orvosokat úgy állítják be, mint akik nem haladnak a fejlődéssel (amit a csodamódszerek képviselnének ugyebár), és leragadnak a "középkori" módszereknél, mint a tükrözés, a műtét és a gyógyszer. A betegben kialakulhat egy olyan kép, amiben az orvosok egy világméretű összeesküvés részei, és csupán a gyógyszergyártók profitszerzését szolgálják, ezzel szemben a "természetgyógyászok" és a különböző "alternatív módszerek" művelői önzetlenül osztják meg magasabbrendű tudásukat a hozzájuk fordulókkal, az emberiség javának érdekében. Igaz, ennek némileg ellentmondanak a kezelések borsos tarifái, dehát az egészségért semmi sem drága...

(Szemia:)

Agyi hullámokat EEG-vel szokták mérni. A leírásból nem gondolom, hogy EEG készüléket használnak hozzá, mert azt nem hiszem, hogy házilag is elõ lehet állítani. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy hova teszik az tappancsokat, mert teljesen félrevezetõ képet adhat. Egy nagyon gyakorlott EEG asszisztens látja a jelekbõl, hogy éppen mozgatja-e valaki a kezét, vagy arcizmát stb. Ezek megjelenhetnek a rajzolatban. Viszont a gyomorsav termelése biztosan nem, és a gondolatok sem. Abban nincs semmi különös, hogy nem csak a szívdobogást tudjuk kontrollálni, hiszen ha kitágulnak az erek, esik a vérnyomás. Egyébként nagyon hasonlít az autogén tréning elsõ lépéséhez. Itt az a félelmetes, hogy tudományos címszó alatt hamis visszajelzés érkezik a test mûködésérõl. Ez általában nem lenne gond, ami azonban fontos, hogy néhány embernek nagyon is árthat. Pl . ha pánikbetegekre gondolunk, ezzel kapcsolatban végeztek pszichológiai kísérletet, amikor a szívmûködésrõl adtak hamis visszajelzést betegeknek, és kontrollszemélyeknek. (provokációs teszteknek nevezik ezeket). Provokációra (tehát nem a saját szívverését hallotta vissza) a pánikbetegek 60-90% pánikrohammal reagált, az egészségeseknek 0-20 %-a. Tehát akik hajlamosak testi érzéseiket katasztrofálisnak minõsíteni, ott rendkívül megnöveli a szorongás mértékét, és így a vegetatív tünet felerõsödik. Próbálgatásos módszerrel kitalálni, hogy mi mihez vezet elég merész vállalkozás. Egy-két dolog több száz óra alatt biztos kiderülhet, de mennyit kell azért fizetni? Ha tudatosan akar beavatkozni, az pedig azért probléma, mert nagyon keskeny a határ a helyes odafigyelés, és az önszuggesztió között, aminél viszont mint tudjuk nagyon sokat számít a kontextus,amivel a dolog kapcsolatban áll, ez pedig az eddig leírtak fényében negatív.