A Vatikánban nem működnek a csillagászati távcsövek, így a pápa ráér velünk lófrálni a folyosón. (Mit is csinálna egy pápa csillagászati távcsövek nélkül?) Egy viccet kezdek neki mesélni, de aztán rájövök, hogy ha a csillagászati távcsövek nem működnek, akkor ennek a viccnek nincs poénja. Elkezdem hát mesélés közben átalakítani a viccet, ami roppant nehézkesen megy, és küszködöm az angol kifejezésekkel. A vicc így nagyon hosszúra nyúlik, és látom a Szentatyán, hogy nem figyel igazán ide. Oda akarom ajándékozni neki a csillagászati távcsövemet, csak az a nehézség, hogy előtte már két embernek odaajándékoztam. Az elsőre nem emlékszem, a második egy cigány. Vajon megérti majd, hogy a pápa mégiscsak különleges eset? De  mire a bágyadt poénig eljutok, a Szentatya fehér reverendája már messziről, a folyosó végéről látszik.

Fölébredek és bekapcsolom a számítógépet, nehogy az egyháztörténetnek ez az epizódja megörökítetlenül maradjon.