– Te Jancsi, nem találtad meg a fejemet? – kérdi az esküdt úr Jókai Hétköznapok c. regényében.

Jancsi hoz egy répát a részegnek.

–Ez nem az én fejem, Jancsi, más valakié lehet, de nem az enyim, az enyim nem ilyen nehéz.

Mondom a homiliát. Kristálytisztán tódulnak elém mondanivalóm pontjai. Mire az elsőt kifejtem, a másodikat hiába keresem memóriámban. Helyén fekete lyuk tátong.

Csak egy pillanatig tart a pánik, rutinosan másfelé kanyarodom. De nyilván a hallgatóság is érzi, hogy valami nem koherens.

Azóta se jut eszembe, miről akartam beszélni.

Ez nem az én fejem. Nem látta valaki a régit?