Amikor Edith Steint kinevezték docensnek a münsteri Pedagógiai Intézetbe, a növendékek arról értesültek, hogy Dr Stein nem étkezik külön, hanem a diáklányokkal eszik egy asztalnál. Szerényen, kedvesen résztvett társalgásukban.

Egy alkalommal az egyik lány felsóhajtott: bárcsak otthon lehetne! Most otthon rengeteg eper terem. A diákok pénztárcájából nem futotta ilyen különkiadásokra.

Délután kopogtak a szoba ajtaján, ahol a lány lakott. Dr Stein állt az ajtóban, mosolyogva átnyújtott a szoba lakóinak egy tál epret, és távozott.