A hőzöngő Ritter

Kitartóan üldözi a járókelőket koszos papírjaival, és ha nem adnak neki pénzt, beduin átkokat szór.  „Ez soha nem ad, ez a mocskos állat” c. balladáját rólam költötte. Ha keményen rászólok, elhallgat, ám aztán újból felüti a fejét. Én szívesen leütném a fejét, de nincs benne gyakorlatom.

Ha meleg van, szomjas. Bejön a sarki boltba, ahol ezren állunk sorban a pénztáraknál. Levesz egy üveg kólát és beáll egy sorba. Miután állt benne egy darabig, előre jön (nem lehet egész nap sorban állni), és beáll két sor közé. Egyik sor se tiltakozik, hiszen nem eléjük állt, csak melléjük. Aztán változtat az üveg fogásán, és kisétál a boltból a kólával, fizetés nélkül. 

Én látom, de nem szólok, mert van elég bajom. A pénztárosnő látja, de nem szól, mert ez a biztonsági őr dolga. A biztonsági őr nem látja, mert másfelé néz.

A dagadt milliomos

Állítólag háztulajdonos. Elhízott alakját valószínűleg a sorsüldözött hajléktalanokat sújtó hiányos táplálkozásnak köszönheti. Mindig talál elmeszegény járókelőkre, akik pénzt adnak neki. Ha elfogy a Fedél nélkül c. társadalomtudományi lap, habozás nélkül leszedi az utazási iroda prospektusait és azokat árulja.

A fehér bóbitás kakadu

Diplomata, a rendőrökkel is tárgyal. Kétlem, hogy az utcán alszik. Állítólag ő a főnök. Nincs állandó helye, hol itt, hol ott bukkan föl. „Fiúk, a B34-es kontingenst holnap 12.30-ra a Szervita téren várom.”

Fölfele jövök a lépcsőn és a táskámban kutatok az esernyőm után, mert odakint esik. Ő éppen lefelé jön és kihasználva, hogy mindkét kezem foglalt, megragadja a karomat. No, a torkom nem foglalt, olyan hangerővel protestálok, hogy a téren azt hiszik, bombamerénylet történt. Ebből párbeszéd fejlődik ki a kölcsönös egyetnemértés szellemében. Én jobban győzöm hanggal, de neki jobbak az érvei. A papi lelkiségre hivatkozik. Idéz az egyházatyákból és  a pápai dokumentumokból. Vagy ez már felzaklatott fantáziám rovására írható?

Nem értek a rovásíráshoz.

*  *  *

Ma reggel hallottam Tarlós Istvánt (reménybeli főpolgármesterünket) nyilatkozni a főváros helyzetéről. Szóba hozta a goaregeket és a graffittiket. A kettő között az a különbség, hogy a goraeg nem tapad a falhoz és nem marad nyugton.

Annak idején a Belváros polgármestere, Rogán Antal is beszélt a "hajléktalanok elleni fellépésről". A riporter megbotránkozva fogadta. Ennyire megszoktuk ezt a felháborító garázdálkodást? Tekintsük talán normálisnak, hogy egy alvilági banda hatalmában tartja a főváros legszebb helyeit, és a rendőrök barátságosan beszélgetnek velük, ahelyett, hogy kisöpörnék őket? Persze a tér a főpolgármesterre tartozik...

Ha nincs rá rendelet, meg kell hozni a rendeletet. Ha nincs törvényi alapja, meg kell hozni a törvényt. Akár az alkotmányt is módosítani kell, de ki kell söpörni őket. Ennek a példátlan gyalázatnak meg kell szűnnie. Ha Demszkynek ez jó volt így, Demszkyt is ki kell söpörni.

Remélhetőleg megtesszük az idén.  

*  * *

Na de Koloán, hallottál te a szeretet parancsáról? Szereted te a goaregeket? 

Köszönöm, jól. 

Nagyszájú kijelentéseim pofozásról, fejvételről csak stiláris marconaságok. Nem ártanék én nekik, ha tudnék sem.

Hanem a szeretet fogalmát nem szabad elszentimentalizálni. (Hű, ezt a szót hogy fogják kimondani.) Aki késsel támad rám, annak próbálom kicsavarni a kést a kezéből, mielőtt a lelkét próbálnám megmenteni. 

Az ingyenélő harácsolót nem azzal szereted, hogy pénzt adsz neki az ingyenéléshez. Akkor szereted, ha rákényszeríted, hogy munkából éljen. Akár személyi szabadságjogainak sérelme árán is. Ez igenis jogszerű. A közjó ezt kívánja.  

Olyan törvényhozás és közigazgatás kell, amely ismeri ezt az elvet.

Uraim a parlamentben és a városházán, ne a gyalogjáró polgár számlájára legyetek liberálisok.

Szerető szívű karizmatikus barátaim, ne a védtelenek számlájára próbáljátok szeretni az erőszakosakat. Ha pénzt adtok nekik, a bűnben erősítitek meg őket.

Isten szeretet.

Isten igazság.

Mindkettő egyszerre áll.