Mint tavasszal a hóvirágok, a tél enyhülésével előbújnak a goaregek. Egy jól ismert, kövér goareg éppen egy kölgyet zaklat, amikor kijövök mise után a templomból. A hölgy mellőzi, de a goareg egy testcsellel eléje lép. Az akció ici-picit fölháborít, csak nehézkességem tart vissza, hogy oda ne rohanjak és – tekintet nélkül a keresztény béketűrésre, a következményekre és a klérus hírnevére – pofán ne töröljem a dagadtat.

A fölháborodásnak ebben az állapotában ürítem levélszekrényemet. Benne van dr. Steiner Pál szocialista képviselőjelölt szórólapja. Na, ez kell még nekem. Steiner úr! Amikor én a Belvárosba költöztem, ön volt a kerületi polgármester. Szólt ön akkor egy szót is a goaregek ellen? Akkor nem zavarta, hogy kerületében erőszakos rablók állják útját a békés járókelőknek? Jobb időben csapatosan ülnek az út szélén, pálinkát fogyasztanak, ordítoznak és megjegyzéseket tesznek. Szombat reggel törött üvegek jelzik péntek esti dorbézolásuk helyszíneit. Hányással és egyéb rondasággal mocskolják be Budapest egyik legszebb, idegenforgalmilag is nevezetes terét. Önt ezt nem zavarta, amikor polgármester volt, és most van képe ilyeneket írni: „Folyamatosan tenni kívánok a belvárosi közterületek rendjéért, a köztisztaságért, hogy a Belvárosnak, Lipótvárosnak és Újlipótvárosnak európai arca legyen.”  

???????

Önt nincs szándékomban képen törölni, Steiner úr, nyugodtan alhat. De van önnek képe egyáltalán?