Végre gyönyörű napfény! Ma kint voltam a hétkápolnai Mária neve búcsúban. Ha ez beköszönt, egész Vác odamegy, olyannyira, hogy a székesegyházban elmaradnak a délelőtti misék. Csak a reggel 8 órás szentmise volt megtartva, azt is én tartottam, a plébános, Varga Lajos segédpüspök atya meg gyóntatott. A búcsúban aztán én gyóntattam. Kint a szabadban, egy széken, sok más paptársammal együtt. A cigányok folyamatosan mászkáltak a tömegben. Legkedvesebb emlékem egy pöttöm cigány kislány, aki rámnevetett, ahogy eljött előttem, és a kezével is integetett. Visszamosolyogtam és visszaintettem, élveztem a kontaktust. Fokozta örömömet a Roma Hogyishívják (bocs, elfelejtettem) elnökének beszéde a szentmise után. Szép magyar nyelvet használt, távol attól, amit Gárdonyi tulajdonít cigány hősének az Egri csillagokban. Egy részt lovári nyelven mondott. Gyönyörűen szólt sorsközösségünkről. Szeretlek benneteket, cigány testvéreim!  Budapest-Belvárosban kicsit megfakult ez a szeretet, mert az erőszakos kéregetők között sok volt a roma. No, azt nem sajnálom, hogy azokat otthagytam.

És a búcsúi ebéd előtt életem legjobb pálinkáját ittam. Nem tudom, miből készült. Valószínűleg mennyei mannából.