Gyöngém, hogy a hajnali órákban fölébredek, és csak reggel tudok aludni, amikor már föl kellene kelni. Ebben az elkésett alvásban ma reggel Vikoánnal álmodtam. Szememre vetette, hogy nemcsak nem csinálok eleget, hanem nem is írok eleget. Nem reagáltam.

Ebédnél ültünk, szemben velem ott ült édesapám. (Felettes énem?) Fölálltam és udvariasan engedelmet kértem, mondván, hogy sok írnivaló vár. Vikoán még próbálkozott: „Az előbb mondani kezdtél valamit... ” De nem álltam kötélnek. „Fogalmam sincs, miről beszélsz.” Álmomban hazudtam? És a bűntudat... Kedvenc egyszarvúm nem volt sehol. Álmomban nem létezik. Mellesleg ébren sem, ez bevallott tény.

Viszont álmodtam János vitézzel is. Valami lehetetlen mesével könnyedén félrevezette a rablókat. Csodálkoztam is, hogy ilyen könnyen hagyják magukat becsapni. Mi újság? Önmagamat csalom?

No, elég a pszichoanalízisből. Surge, Coloane, claviatura ne te detineat. Speed up. Liturgikus teendők várnak rád. Magyarán: elkésel a saját szentmisédről.