Gömbölyű, életvidám hölgy érdeklődik gyógyszertár után. Rámutatok az éppen melletünk lévő patikára. Jaj, de neki olyan kell, ahol lehet inzulint kapni. Sokévi tapasztalatból tudom, hogy itt lehet, de még gyanútlan vagyok, megmondom a következő gyógyszertár lelőhelyét. Nem mutat túl sok buzgalmat, hogy odaérjen. Ehelyett szemtelenül bizalmaskodni kezd. Mi már beszélgettünk, csak maga nem emlékszik. (Nem beszélgettünk.) Én egyedül vagyok, maga is egyedül van? (Nem, eggyel többen vagyunk, mint kellene.) Miért szomorú? (Mert nem szeretek goromba lenni, de most muszáj. Tudni tudok.) Érdekes, az a katasztrofálisan rózsaszínű utcai démon, akiről egyszer írtam, szintén ugyanezen a helyen akaszkodott rám. Itt valami központjuk van a bűnözőknek, ahol a számítógép kiírja: "Most jön az inzulinos pasas. Dundi Daniella a soros." Megható a készültségük. Csakhogy bájos hölgyem, Busty Baby vagy Kerek Kinga, esetleg Gömböc Gizi, ha még egyszer próbálkozik, ne higgye, hogy már meghódított. Mielőtt felölti fegyverzetét ismét, tartson egy fogyókúrát. A sok közül valamelyiket, amit hirdetnek. "Tegnap még dagadt voltam, mint egy nőstény cethal, de ma már karcsú vagyok, mint egy függőleges egyenes." Kövér szívet nem vagyok hajlandó tiporni.