Egyik szemem sír, a másik szintén. Nézem a kormányzati negyed elfogadott terveinek képeit. Skatulyák.

A funkció a fő, mondják. Igaz; de ezek mégse olyan hivatalok, mint a Gázművek vagy a Köztisztasági Hivatal. A kormányzatban ki kell fejeződnie a nemzet öntudatának.

Szándékosan mellőztek minden monumentalitást, mondják. De miért? A tizenkilencedik század végén a magyar nemzet monumentális álmot szőtt önmagáról és ezt kőbe véste Budapest építkezésében. Talán túlzás, hogy még a Közvágóhíd homlokzata is monumentális a maga domborműveivel, de ez most az ellenkező véglet. Árulás az esztétikum ellen.

A nyertes tervezőcsoport vezetője úgy nyilatkozott, hogy a tervezett épületnek illenie kellett a Podmaniczky utca tagoltságához. Nos, abszolúte nem illik az utca másik oldalához. Élesen elüt attól. Jobb volna, ha a Nyugati pályaudvar nagyszabású épületéhez illene.

Zöldnek zöld. Fűevő nemzet leszünk?