Nem volt szép. Nem volt kedves. Szabályos, de jellegtelen arcát, sírnivalóan vastag karjait az érdektelenség üres felhője lebegte körül. Szórólapjai letörten csüggtek kezében. Meg se kísérelte, hogy egyet rám erőltessen. Másokat szóval is el kell bátortalanítani, neki a Belváros Réme arckifejezésem is elég volt. Sötéten nézett maga elé.

Tudd meg, gyermek, hogy percekig foglalkoztam veled. Szívenütően egyedi sorsoddal, meghiúsult reményeiddel, boldogságszomjas szíveddel. Szépségeddel, amely el van rejtve a közönyös burok alá, talán olyan valaki számára, aki a világ teremtésétől neked van rendelve. Tudd meg, hogy Isten trónja elé vittelek szívemben. Kértem számodra, hogy érjen ma valami öröm, amire nem számítottál. Nevess.