Bevonul egy akkora pásztorbot, mint egy elefánt. Mögötte egy megfelelően méretezett püspök. Bocsánat az iróniáért, de most abban a helyzetben vagyok, hogy kicsit kívülről nézhetem a liturgiát. Biológiai állományom szeszélye már nem engedi, hogy egy kétórás szertartást a szentélyben üljek végig. Egyszerű hívőként vagyok jelen, olyan templomban, ahol nem is sejtik, hogy komplikált hívő vagyok. Ráadásul a pad szélén, hogy mihelyt kitör rajtam a biológia, feltűnés nélkül léphessek le. Így aztán, bármilyen elszánt harcosa vagyok az actuosa participatiónak, bizonyos kívülről-látás elkerülhetetlen. Senki ne értsen félre, tisztelem az Anyaszentegyház liturgiáját és a celebráló püspököt is. Mégis, az elefánt-nehézkesség benyomása tovább tart. A nagypénteki liturgia valóban nehézkes, súlyos darabjai valahogy nem illeszkednek eléggé. Ehhez jön még a magyar gregorián. Szép a passió, de a szöveget nem értem, csak egyes foszlányokat: „Vajon zsidó vagyok én?” „Íme, a te anyád.” Mintha operában lennénk. A hívek fészkelődnek, tanulmányozzák a mennyezet-festést.

Amikor a magyar liturgia megszületett, voltak figyelemreméltó zenei kezdeményezések: Szigeti, Kodály, Werner, Lisznyay miséje. A zenetudósok mindezt lesöpörték, kizárólag a gregoriánnak adtak utat. A boldogult Szigeti Kilián kifejezetten ellene volt a magyar gregoriánnak. Én ellene nem vagyok, de kizárólagossá tételének se tudok örülni. A latin gregorián szárnyal, a magyar gregorián nehézkes. Elefánt-liturgia. Kreatív megoldásra volna szükség, amely nyelvünk szellemében gyökerezik. Nem okvetlenül a pentatonban. Pentaton gyökereinkből kinőhet egy nem-pentaton fa, mint ahogy a zsinagóga dallamaiból kinőtt a modern gregorián, amely egészen más. Közösségemmel megpróbáltunk nem-gregorián zsolozsma-dallamokat készíteni, de előbb-utóbb úgyis kötelező liturgikus kiadványok fognak megjelenni, így ezen a vonalon aligha lehet továbbmenni. Magnificat-dallamunk talán maradandónak bizonyul, jelezve tapogatózásunk irányát. 

Hirtelen elhallgat az ének. Jézus halálához érkezett a passió. A hívősereg dübörögve térdre borul. Leborul az elefánt. Mennydörögve térdre borul az univerzum Krisztus keresztje előtt.

Lenyűgöző pillanat. Ettől kezdve otthon vagyok.