Brutalitás, szórakoztató ipar a neved! Szórakoztattam magam egy (talán hongkongi) kalandfilmmel a YouTube-ról, s meg kell mondanom, ekkora brutalitást nem vártam. Zsenge tinilányok meztelen fegyverrel ébrednek, s gyakorlatul egymást ölik. Elvitte az álmomat. A teljesség kedvéért végezetül még egy kis pogány vallási propagandában is részesül a tanulékony ifjúság.

De a gyógyszeripar brutálisabb. A műanyag csomagolásokra gondolok. Azelőtt kaptál egy üvegcsét, benne ficánkoltak a tabletták, pirulák, drazsék, akármik. Kiöntöttél egy párat, kiválasztottad a legszebbet, és elnyelted. Ez tiszta munka volt.

Ma egy műanyag lepedőt kapsz a kezedbe a dobozból. Abban lapulnak a tabletták, filmtabletták, drazsék, pirulák. De hogy veszed ki belőle? Elszakítanád, brutálisan ellenáll. Minden erődet beveted, de a lepedő kiröhög, mint egy szakképzett orgyilkos a kezdő verekedőt. Tudod jól, hogy van egy pont, ahol el lehet szakítani a műanyagot, mint a gerincvelőt a negyedik és ötödik (vagy hányadik) csigolya között, de te nem vagy szakképzett orgyilkos és nem is sejted, hol van ez a pont. Téped itt, téped ott, nem szakad. Te gentleman vagy és nem szitkozódsz, ő viszont egyre brutálisabban röhög rajtad, így végül is a bosszúálló kisollóhoz kell folyamodnod. Ha nincs kisolló, nincs tabletta.

Több féle-fajta gyógyszert szedek, így szinte naponta meg kell vívnom élet-halál harcomat a brutális csomagolóipar bérgyilkos termékei ellen. Kivont kisollóval. Ha elveszítem a kisollót, védtelenül ki leszek szolgáltatve a kórokozóknak.

Ami pedig a szórakoztató ipart illeti, az is egy kórokozó.

Két nappal később. Tartozom az igazságnak annyival, hiogy Bónita megmutatta, hogyan lehet kinyitni az Augmentin lepedőket. A szürke műanyagon apró szürke recék vannak, ott elszakad a csomagolás. Ügyetlen bérgyilkosok szenvedjenek.

Csak félve mondom: esetleg egy fekete nyíl?

U.i.

Vagy fehér.

Újabb nappal később. Ma papírzsebkendő-csomagot bontottam. Brutálisan lehengerelt. Ezúttal találtam fekete jelzést, ott téptem az anyagot foggal-körömmel, nem szorultam a kisollóra. De mire hozzáfértem a zsebkendőkhoz, szakadt műanyag-rongyokkal volt tele a szoba. Irígyeltem a lányokat, akik az említett filmben olyan szívhezszóló természetességgel merítették pengéiket egymás hasába. Lettek volna csak műanyagba csomagolva.