Szoktam reggel rádiót hallgatni, néha fel is háborodom. Ma felháborodtam.

A nácivadász Wiesenthal Központ igazgatójával beszélgetett a riporter a Csatáry-ügyben. Megemlítette egy magyar történész adatát, aki szerint Csatáry a zsidó-deportálás idején nem Kassán, hanem Kecskeméten szolgált. A nácivadász erre a következőt mondta: „Nem érdekel, mit mondanak a magyar történészek."

Senki nem vádolhat engem antiszemitizmussal, szeretem és becsülöm zsidó testvéreimet, baráti érzésekkel viseltetem Izrael állam iránt. De ami sok, az sok. Ez a brutális kijelentés nemcsak mélységesen sértő a magyar történészekre és minden magyarra nézve, hanem egyúttal nyilatkozat arról, hogy Vadászékat nem az igazság érdekli, hanem a bosszú. Ha sikerült – jól fizetett besúgók révén – egy feltételezett náci bűnös nyomára jutni, nem törődnek a védelmére szóló érvekkel, hanem azt akarják, hogy szenvedjen. 

Nem vagyok illetékes Csatáry ügyében dönteni. Nem tartom nagyon valószínűnek, hogy ártatlan, mert sok tanú szól ellene. De az ártatlansága mellett szóló érveket lelkiismeretesen ki kell vizsgálni, akkor is, ha Vadász Náci urat nem érdeklik. Ez fontosabb, mint néhány hátralevő évére börtönbe dugni egy 97 éves embert. A bosszúállás szenvedélye nem lep meg, hiszen a Sóá borzalmai mélységesen beoltották gyűlölettel a szenvedőket. De mégis, Vadász Náci úr úgy gondolja, hogy a jelenkori véres merényletek árnyékában nincs fontosabb dolga a zsidóknak, mint sír szélén álló embereket halálig üldözni gyűlöletükkel?

Nem, nem vagyok híve a zsidóvadászatnak. De nem vagyok híve a nácivadászatnak sem. Semmilyen embervadászatnak nem vagyok híve.   

(Friss hír: Csatáry László 2013. aug. 10-én, 99 éves korában elhunyt.)