Nem írtam még Mozartról. Múlt héten hallgattam meg három hegedűversenyét. Az 5. tetszett legjobban, aztán az 1., végül a 4. sorszámú. Eltünődtem, milyen lelkesen írta Sík Sándor, éppen egy Mozart-hegedűverseny kapcsán:

Én máshogy érzek; ettől a zenétől akár az ördögé is lehetek, ez a zene közömbös a mélységek iránt. Szépség, de horizontális, szabadkőműves szépség.

Semmi kétség: a maga módján hiteles, sőt zseniális. Botfülű Koloán, most kezdem fölfedezni, mit hiányolnak a konzervatív ízlésű zenekedvelők Bartóknál és más moderneknél. Ezek az ismétlődő jóhangzások, gyönyörködtető harmóniák ott ritkán jönnek elő, szándékosan kerülik őket. Ám a csupa-jóhangzás világa gyerekes világ; olyan, mintha valaki kizárólag tejszínhabbal akarna jóllakni. Lehetséges, de nem egészséges. Az élet nem fenékig Mozart.