Murder of

Legalább két hónapja megvettem. Azt írják róla, Agatha Christie mestermunkája. The Murder of Roger Ackroyd. Most rászántam magam, végigolvastam.

Ülünk egy teremben, Hercule Poirot hívott egybe minket. Előadja a nyomozás történetét.

- Hölgyeim és uraim, tudom, hogy ki a gyilkos.

Feszengünk.

- A gyilkos itt van a teremben.

Áll néma csend, légy szárnya bent, se künn, nem hallatik...

- A gyilkos nem más, mint...

Robbanásig feszült várakozás.

- A gyilkos senki más, mint Koloán!

Felugrom. Menekülnék. De a jókedélyű titkár lasszót vet a nyakamba, s a lelkes társaság pillanatok alatt darabokra tép. Úgy kell neked, Koloán, nézze meg az ember.

Egyébként már a regény elejétől sejtettem a gyilkos személyét. Tobiána elárulta,  hogy van a regényben egy „bravúros csavarás”, s ugyan mely csavarás lehetne bravúrosabb, mint az, hogy az olvasó a gyilkos? Azonkívül olvastam az Endless Night-ot is.

Az ajánlás ortodox detektívregényt látszott ígérni, hát... hm... szóval igen. De az biztos, hogy a szokott unalmas száz oldaltól megkímélt a Királynő. Már az első lapon izgalom van. Miért akasztja a doktor olyan lassan kabátját a fogasra? Ilyen fogas kérdés legalább ezer akad a könyvben, de a többivel nem kell törődni.