Nkrumah

Ifjúságom idején folyton szerepelt az újságokban. Magyarországon is volt látogatóban. Megjárta az angolok börtönét, a dicsőség csúcsait és a száműzetés szakadékos tájait. 

Mégis, ha a mai ghanai kimondja Kwame Nkrumah nevét, egyetlen dologra gondol: ő a Szabadító, aki kiharcolta Ghana (a korábbi Aranypart) függetlenségét. 

1909. szeptember 21-én született Nkrofulban (Aranypart).  Egyetemi tanulmányait Amerikában végezte.  Angliában intenzíven érdeklődött a marxista mozgalmak iránt. 1947-ben visszatért az Aranypartra, ahol a politikai függetlenségért vívott harc megszervezésével foglalkozott. Ennek során ismételten bebörtönözték. Mikor a britek rászánták magukat, hogy föladják uralmukat Aranypart fölött, Nkrumah pártja fölényesen megnyerte a választásokat, és a hatalom az ő kezébe került.

Sikerült eltépnie az Egyesült Királysághoz fűződő utolsó szálakat. (Kivéve, hogy a Commonwealthnek tagja maradt az ország.) 1957. március 6-án déli 12 órakor Nkrumah Ghana néven ünnepélyesen deklarálta hazája függetlenségét. A videoclip végén Ghana nemzeti himnuszát halljuk. 


 
Nkrumah nekem nem mindenestül szimpatikus egyéniség. Katolikus nevelést kapott, de valamiféle általános vallásosságnál kötött ki.  "Szocialista" eszmeiségén sírni tudnék, a földgolyó legborzalmasabb elnyomóinak udvarolt. Mint Ghana elnöke fokozatosan eljátszotta a demokráciát, egypártrendszert és egyszemélyi diktatúrát épített ki. A sztrájkot betiltotta, börtöneiben ítélet nélkül ültek az áldozatok. 1966-ban puccs vetett véget hatalmának. Guineában élt száműzetésben, merényletektől rettegve (diktátorok sorsa). 1971-ben Romániába ment gyógykezelésre. Bukarestben halt meg bőrrákban, 1972. április 27-én.
 
De Ghana függetlensége eltválaszthatatlanul fűződik Kwame Nkrumah nevéhez.  A történelem sokmindent elfelejt. Ezt nem.