Címlap › Blogok › Circo blogja

Örökbefogadás

szo, 2010-02-06 20:51 - Circo
079.jpg

Az ápolónő kinyitja az ajtót, maga már nem lép be a kórterembe, úgy engedi be a nőt.

A fejével biccent balfelé: amaz, a kettes a magáé, mondja, majd becsukja az ajtót. A nő egyedül marad a kórteremben. Nem is kórterem, egy kicsi szoba, falra szerelt fehér rácsos kiságyakkal. Csend van. A nő tétován lép párat előre, majd kíváncsian hajol a kettes számú kiságy fölé. Megremeg benne az öröm. Egy vörös pihe borította fejecskét lát, a fej oldalra fordítva, mellette két apró ököl pihen. A gyermek alszik. A nő nézi. Hát szia, súgja. Nem mer hozzáérni. Nézi, méregeti, de a gyermek csak alszik. Fölegyenesedik a nő és körbenéz. Odalép a következő kiságyhoz, belenéz. Apró, gyűrött babaarcot lát, benne nyitott szemek. Gügyög neki valamit, a szemek a nagy bolyongásban nehezen próbálnak a föléjük hajoló arcra fókuszálni. Te édes, édes, édes!-súgja a nő-hát látsz engem?

Az ápolónő nyit be. Nem az a magáé- mondja- mondtam, hogy a kettes. Ő az, itt- lép a kiságy mellé, és az otthonlevők magabiztosságával simítja meg a kis vörös fejet. A kis arcon grimasz fut végig.

Igen, igen -mondja zavartan a nő, magában irigyelve ezt a magabiztosságot -Tudom, csak megnéztem ezt is. Hát ne nézegesse, mondja az ápolónő, nem durván, de éllel. Ez itt a magáé!  Ha igaziból is maga szülte volna, akkor se a szomszédét nézegetné, mondja kioktatólag. A nő nem válaszol. Érzi, hogy az ápolónőnek igaza van, és bár fájnak szavai, a szíve mélyén visszahangzik egy hang: hát hallod, ő a tiéd, ő a tiéd, ő a tiéd...Az öröm ismét nőni kezd benne.
Nohát akkor-mondja az ápolónő és kimegy. Kint a folyosón dohogva teszi hozzá: Még válogatnának is! Nohát!