Aktuálisan az Apacsok c. darab (Radnóti színház) van legjobbnak kikiáltva a városban. Elhatároztuk hát, hogy baráti házaspárral együtt megnézzük.

Már az odautazás izgalmas volt, mert ha online veszed a jegyeket, akor illik pár perccel 7 előtt beesni és átvenni őket. Szerencsére a Radnótisok igazán kedvesnek és rugalmasnak bizonyultak.

Maga a darab érdekes, egyedi felépítésű, újszerű technikai megoldásokkal. 2009-ben indul a darab és színről színre megy visszafelé 1962-ig. Mivel az egyes jelenetek néha csak 5 percesek, a díszlet virtuális, kivetítéssel van megoldva, de jól sikerült, azt kell mondanom, jobban, mint ha papírmasé háttér lett volna. A háttér ugyanis mozgást is érzékeltetett, pl. ment a tévé, gőzölgött az étel, vagy mentek autók, emberek az utcán.

Visszaérünk 1962-be, ez a jelenet képezi a darab katartikus, leginkább feszültséggel teli jelenetét. Szervéth Tibor és Csányi Sándor zseniálisan érzékelteti az ÁVH-s és a besúgónak bepalizott kisember párosát. Azután fordul az idő, elindulunk a jelen felé, pontosan ugyanazokkal az időpontokkal és jelenetekkel, amelyek a visszafele utazás során voltak, de ott ahol korábban abbamaradt az aktuális jelenet, most ott folytatódik, és most már értjük, mi, miért, hogyan.

Számomra két felismerést adott a darab: az egyik, hogy milyen hihetetlen módon be tudták úgy palizni besúgónak az embert, hogy ez tűnhetett a kisebb rossznak, sőt jónak, hiszen így véded a barátaidat. Hogy aztán micsoda érzés lehetett ezzel együttélni. "Ebből soha nincs kiszállás!"-mondja feleségének Zebegény János fedőnevű Fekete Hold apacs varázsló.

A másik tanulság számomra, hogy mi bizony könnyen ítélkezünk ezekről a dolgokról és ezekről az emberekről  2009-ben, de akár 2010-ben is. Én sem biztos, hogy megálltam volna a helyem. Nem tudok követ vetni arra ezek után, aki nem állta meg.