Budapest. Randevú régen látott öcsémmel és sógornőmmel a belvárosban. BKV-zom. A hőség ellenére nem ingerültek az emberek, hanem derűsek és a hőség okán párbeszédet kezdenek. A buszsofőr a tolókocsis lánnyal, a nénike mindenkivel, aki arra jön. Figyelem őket, milyen emberségesek. Jó látni. Nézegetem az embereket, mint korábban írtam, ez egyike kedvenc foglalatosságaimnak. Megállapítom, hogy  a magyar lányok szépek. Csinosak, nem túl sminkeltek, szép arcok, szép karok, lábak, hajak, fogak, mosolyok, tekintetek. Szépek. A belváros is szép, el vagyok ragadtatva. A Kecskeméti utca, a Papnövelde utca és az egész környék. Tiszta, rendes, gusztusos. A Ferenciek terei aluljáróban Igehirdetés. Senki nem áll meg, most én sem, rohanok, mert 17.15-re a Szervitáknál kell lennem. (Ilyen fura időpont, nem? Emlékszem, itt éltem át ifjúkorom legrövidebb miséit, kb 12 perc alatt megtörtént, ezzel csak a régi, általam nagyon kedvelt boglári pap miséi vetekedtek..) Most hosszabb a mise, egy idegenajkú pap tartja, a hangokat teljesen tisztán ejti, de a nyelv ritmusa egészen idegen, mintha skandálna. Visszafele megállunk az Igehirdetőknél, csodálom a bátorságukat és alázatukat, de nem érzem célszerűenk az ilyenfajta Igehirdetést. Senki se áll meg rajtunk kívül, pedig direkt ott állunk vagy 10 percet, hogy bátorítsuk szegény Igehirdetőt, vagy akár az embereket, hogy meg merjenek állni.....

Pécs. Csalódás. A kultúrális főváros egy merő útépítés, sehol egy eligazító tábla. A Főtér szép, de a szökőkútak nem működnek. A Bazilika borsos árú, a Katakombák úgyszintén és cserébe nem is látsz semmit egy rakat kövön kívül.  Legalább valami audio-guide lenne..de nem. Olyan, mintha Acquincum lenne, csak épp a föld alatt. A múzeumok is drágák, de ott pár éve jártunk, nem is megyünk be. Ej, Pécs, többet vártam tőled...

Fonyód. Szemészet. Sorban ülünk. Hogy kerültünk ide? 2 napja egy traumás kartöréssel, most egy szembe vágódó ág miatt. A kartörést unokatesóm kisfia követte el. A szememet én vertem ki. Fűrészeltem, a cserje kidőlt, rá egy másikra, amely meghajolt a súly alatt, majd egy óvatlan pillanatban kiszabadult és hihetetlen erővel szemen vágott. A jobb szemem temporális látótere abban a pillanatban fekete folttá vált. Családot imára szólítom és hívom a szemész családtagot telefonon. Fekete folt?-az bevérzés, mondja, menjetek azonnal szemészetre, leszkadhatott a retina, a látóideg sérülhetett, a macula károsodhatott. Család rám teszi a kezét és imádkozik. Batthyány -Strattmann közbenjárását kérik. Amikor abbahagyják határozottan kisebb a látótér kiesés. Elindulunk, útközben tovább tisztul a látásom. Mire odaérünk már csak egy sajgó nyomás van a szememben. Az orvos azt mondja, nagyon nagy szerencsém volt, egy mm-en múlt, hogy nem ment szét a szaruhártya. Minden nagyobb képlet megúszta a szememben, a többi gyógyul, fekvés, pihenés, sötétség, kiszolgálás. Contusio bulbi. Tudom, Kinek köszönhetem, hogy megúsztam.