A felhőkön túl? Igen, a Naprendszeren is túl, de egyúttal mélyebben a Föld középpontjánál és a molekulák szerkezeténél, túl minden mérhető távolságon, a tér és a transzcendencia metszőpontjában; ott, ahol az idő szikrázó vízesésként átszakad az örökkévalóságba. A mélységben és magasságban, amely a katona lándzsadöfésével megnyílt; az abszolút jövőben, amely a bűnbánó gonosztevő számára „ma”. A meg nem közelíthető fényességben, amely előtt

A Kreatúra könyörög,
leroskad, megadja magát,
a Kreatúra, Az-Ami,
könyörög, mutatja magát.

(Pilinszky)

S ahol a Kreátor oroszlán-valósága fölmennydörög, ahol létezésünk erővonalai eksztatikus táncba kezdenek. Ahol beteljesülés van. Ahol megértünk és helyeslünk mindent, ahol az öröm átszakítja gátjainkat, ahol túlcsordulunk és robbanunk, zuhanunk és emelkedünk, éneklünk és elnémulunk, egyesülünk és önmagunkká válunk.

Ott van a hazánk.

Budapest, 2005. május 8.