Nem szoktam olvasni a Metró c. ingyenes lapot — timeo Danaos et dona ferentes... De most kezembe nyomták a szerdai (2005. ápr. 20-i) számot, amelynek 6. oldalán Bolgár György azon fanyalog, hogy az új pápa sem fogja megszüntetni a papi nőtlenséget, vagy bevezetni a női papságot, vagy engedélyezni a fogamzásgátlást a házasságban. Ezek „nyomasztó szabályok”, híján vannak a „kellő megértésnek és rugalmasságnak”.

Ilyenek a nyárspolgár — vagy, mondjuk stílszerűbben, a nyársbolgár — szempontjai. Majd ha „filiszter leszek magam is”, én is azt fogom lesni, hogy megfelel-e az Egyház a tömegeknek, a középszerűségnek. Egyelőre azonban hívő vagyok, aki tudja, hogy az Egyház nem közmegegyezésen alapuló intézmény, hanem a megfeszített és föltámadt Krisztus jelenléte a világban. Tüzet hordoz és csodát, Isten teremtő szeretetének boldogító és saját határainkon túlemelő kiözönlését. Egy olyan egyház, amely már nem ismeri a szűzi élet páratlan értékét, vagy Alapítóját félreállítva önkényesen konstruál magának papságot, vagy hozzájárul a páros önzéshez az élet misztériumának szolgálata helyett, megfelelhet a filiszternek, de elveszíti saját lényegét, többé nem hordozza Isten jelenlétét.

Bolgár ezenkívül azt is állítja, hogy az egyház el akarja mosni „a polgári demokráciákban létrejött éles választóvonalat az állami, világi élet és az egyház, a hit között”. Nos, nem tudom, mit jelent ez az „éles választóvonal”; részemről a szavazóurnánál is hívő vagyok és a templomban is állampolgár; annyit azonban sejtek, hogy a kegyes nyársbolgári szándék vissza akarja szorítani a hitet a templomba, kereszténységmentes közéletet óhajtva. Ebben sem XVI. Benedek, sem egyetlen valódi hívő nem lesz partner. Annak viszont nagyon örülök, hogy hívő és állampolgár mivoltunk, ha nem is választható szét, a liberális demokráciában világosan meg van különböztetve. Nem azért választjuk az Egyházat, a szűzi élet kiemelt értékével, a Krisztustól alapított férfi-papsággal és a termékenységre nyitott házasélet követelményével együtt, mert erre állami törvény vagy társadalmi elvárás kötelez, hanem kizárólag azért, mert a Szentlélek ösztönzésére szabadon és áldozatot is vállalva így döntöttünk. Ebben rejlik az Egyház jövője, amelyért Bolgár oly meghatóan aggódik. A hívők odaszántságában és a filiszterek kimaradásában.

Budapest, 2005. április 24.