Kezdetben volt az ember. Egészen a XIV. századig egységes egész. Aztán a XIV. sz-ban a boncolások bevezetésekor felbontották az egész embert és rájöttek, hogy apró részletekből, szervekből áll. Később kiderül, hogy a nagy szervek is kisebb részekből állnak, melyek különféleképp néznek ki és különféleképp működnek.

Megszületik a mikroszkóp. Kiderül, hogy a kisebb részek még kisebb részekből, sejtekből állnak. Kialakul a sejttan. De a sejt sem egységes, már mikroszkóppal is láthatóak voltak a különböző részei, a mag, a cytoplazma és mindenféle sejtelmes részecskék a sejten belül. Ezek szerepét és értelmét akkor találják meg, amikor 1931-ben Knoll és Borries elkészítik az első elektronmikroszkópot, amely újabb távlatokat nyitott a sejttan előtt, hiszen az új készülékkel százezerszeres nagyításban lehetett vizsgálni a sejt szerkezetét.

A felfedezett sejtrészletek szerepe is kiderül és az is, hogy ezen sejtrészek még kisebb elemekből, proteinekből, lipidekből, cukor molekulákból állnak. Ezek pedig atomokból állnak és így tovább. És ezzel még koránt sincs vége. Az is kiderül, hogy a sejtmag sem egységes egész, benne nukleinsavak vannak, azok bázisokból épülnek fel, (emlékezzünk vissza a Watson és Crick kapta Nobel díjra).

Aztán kiderül, hogy mi mire hat, először csak sejten belül, de egészen bonyolultan, egyetlen molekula bekötődése a sejtre (és nem csak oda kötődhet, hanem máshova is) a sejten belül változások millióit indítja el akár másodperceken belül, mely reakciók további újabb és újabb folyamatokat indítanak be kaszkádszerűen és közben visszahatnak egymásra és modulálják egymás hatásait és aztán kiderül hogy ez az egy molekula nem csak ehhez a sejthez kötődik, hanem másikhoz is és ott egészen mást csinál de amit ott csinál, az hat arra  a folyamatra, amelyet ő maga indított el az előző sejtben…egyszóval ott tartunk, hogy egyetlen sejt, vagy molekula hatásairól egész könyveket lehet megírni. És közben fedezik fel az újabb és újabb molekulákat....És mindez lenyűgöző. És felfoghatatlan. És kiismerhetetlen.

Ezért van az, hogy korábban, amíg a sejtszintű folyamatokat nem ismerték, nem voltak specialisták. Ma már képtelenség minden szakterületet egyformán jól ismerni és fejben tartani. Olyan mennyiségű ismeret van, amely emberi fővel befogadhatatlan. Ma már nem lehet polihisztornak lenni, legalábbis az orvostudományban. A számítógépek felfedezése pedig meggyorsította az új információk beszerzését. Segítségükkel feldolgozzuk például az emberi genomot, de nem tudunk mit kezdeni egyelőre vele. Nem tudjuk, mi a jelentősége, ha egy kromoszóma rövid karjának az x-dik helyén Lysin áll az egyik emberben, míg a másikban Valin. Néhány betegségnél tudjuk, de az emberi genom kb 3x10⁹ bázispárból áll. Mi meg ismerünk párszáz eltérés és akkor sokat mondtam. Vagyis rengeteg az ismeret és ahogy megyünk bele egyre mélyebbre és mélyebbre, látjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen ahogy minden mindennel összefügg és az összefüggések is függőek más tényezőktől és más, szintén függő összefüggésektől, olyan mennyiségű ismeret keletkezik, ami emberi aggyal feldolgozhatatlan és befogadhatatlan.

És hogy ez az egész hogy jön ide már megint? Hát úgy, hogy megint kurzuson ülök és elfog a döbbenet, ahogy adják át az ismereteket a téma (jelen esetben a nephrológia) kiváló ismerői, hangsúlyozva, hogy itt és itt még mindig nem tudjuk, hogy miért és hogyan, és emitt ezt eddig így gondoltuk, de ha változnak a dolgok, akkor az egész már nem úgy működik, hanem egész másképp………., én meg csak arra gondolok, Isten előhívta a semmiből, ezt a komplex, gyönyörűen működő tökéletes, minden mindennel összefüggő rendszert, Ő átlátja, ismeri, érti, és ha egyszer eljutok a Mennybe, meg fogom kérni, hogy mutassa meg nekem és magyarázza el az egészet, és előre tudom, hogy csak ámulni és bámulni fogok, mert már most is ezt csinálom.