Valaki egyszer azt mondta nekem felháborodottan: minek beszélünk a bűnről, az nincs, meg van bocsátva, el van törölve, el lehet felejteni. Persze, igaza van. Csak arról szeretünk elfeledkezni, hogy meg  nem megtörténté nem lehet tenni. Mert következményei vannak. Csak az az egyszerű példa jut eszembe, hogy ha valakinek abortusza volt és megbánja: igen, meg van bocsátva. De ettől még ha megsértették a méhét a küretnél, esetleg nem lesz többet gyereke. Vagy ha megöltem valaki,-igen megbocsátathatik- de azzal még az illető halott és a családja szenved. Ha valami jót elrontottunk, akkor annak kihatása van a körötte és utána levő dolgokra. Szenvedést okoz. És nem csak a nagy dolgoknak van kihatása, a kicsinek is, amit nem is gondolnánk. Borzalmas ebbe belegondolni is. Istennek állandóan szerelnie kell, hogy helyrehozza másutt, amit mi valahol elrontottunk. És a legcsodálatosabb az benne, hogy ebből még szebbet tud és akar is csinálni.