Másnap reggel ismét a kongresszuson kezdünk, mert épp olyan előadás megy, ami érdekel engem. Nem is bántam meg, hogy beültem.

Tudománnyal feltöltve, ismét felülünk a metróra, és kimegyünk a tengerpartra. A hal-, gyümölcs,-, fűszer-, és aranypiacot akarjuk megtekinteni. Első utunk a gyümölcsöshöz vezet, ahol nincs is annyira sok ismeretlen gyümölcs, mint vártam. Itt már kezdődik az, amit eddig hiányoltam, hogy állandóan leszólítsanak és el akarjanak adni valamit. Azt kell mondjam, egyébként, hogy nagyon-nagyon kedvesek az arabok, rád mosolyognak és az a viselkedés jött be, hogy ha nem akarsz venni, akkor nem úgy kell tenni, mintha nem is hallanád és akkor jön melletted és mondja, mondja, mondja, hanem  rá kell mosolyogni és határozottan azt mondani, köszönöm, nem! És ezt érti, és békén hagy. Viszont ugyanakkor nagyon élveztem a velük való csevejt.

Angolul egyébként mindenki beszél. Például, az egyik egy fura, zöld nagy sárgadinnyényi golyót tartott a kezébe, hogy vegyük meg. Kérdem tőle, mi ez. Aszongya: nagyon finom, igyam meg, ez kókusz. Mondtam, hogy én nem merem ezt meginni, de hogy működik? És akkor nagyon kedvesen megmutatja, hogy ez friss éretlen kókusz, még nem barna és nem szőrös (ezért nem ismertük fel, meg azért, mert tök nagy volt) és lehámozza a dióhéjszínű és állagú zöld bőrt egy helyen róla, alatta a még puha rétegbe beüti a szívószálat, azt’ lehet szívni a friss nedűt. Nagyon szerettem volna kipróbálni, de nagyon tartottam a hasmenéstől. Így ellenálltam a kísértésnek. A halpiacon hatalmas zaj, tömeg, erős szagok- na ilyennek képzeltem a Keletet. Óvatosan filmezem, amit merek, az útikönyvek nagyon óva intenek attól, hogy engedély nélkül filmezzünk, így próbálok lopva filmezni.

Érdekesnél érdekesebb állatokat látunk, végül nem állom meg, nyíltan filmezem az egyiket. Guidó úgy tesz, mintha nem velem lenne. Az egyik árus meg megszólít, amikor ezt látja, kicsit betojok, de nincs rá okom, azt akarja, vegyem meg. Mondom, mi ez egyáltalán? Lobster, mondja ő, és amikor látja a kamerát a kezemben, kifejezetten kéri, hogy filmezzem. Előzékenyen mutogatja a kissé rémisztő dögöt és utána azt kéri, mutassam meg neki, mit filmeztem. Máig sem tudom, azért, hogy ellenőrizze, tényleg csak a lobsterjét filmeztem, vagy őt magát is, vagy pedig még sosem filmezték őt és örült a nagy lehetőségnek. Ez utóbbi feltevésre hajlok inkább.

Utána még beszélgetünk, honnan jöttünk, kik vagyunk… talán írtam már, hogy bár ez egy világkongresszus 14 000 résztvevővel, mindezzel együtt alig látni európaiakat, így aztán látványosságnak számítunk, én a világos színű hajammal, a nem csadoros stb. öltözetemmel, Guidó a kék szemével. Sajnálom, hogy barátunkat nem videóztam le.

Ezután a golden souk-ot célozzuk meg, igazi arab forgatag, élvezem. És tényleg teli minden arannyal, árusok csalogatnak, a kirakatok fényes arannyal teli, olcsónak mondják, de azért nem a mi zsebünkre szabott. Tömeg, forgatag, zaj, kiáltozás, dudálás..ÉLET. Szeretem, élvezem.

Ezután a fűszerpiac felé vesszük lépteinket, sajnos csak 1-2 boltocska van nyitva, itt éjjel van nagy élet. Kiérünk a Creek partjára. Innen viszont egy hosszú metróút visz vissza a Mall of Emiratesbe ahol a Ski Dubai van. (Ja, közben megint őrizgettem persze a poszterem, meg ebéd, de ezek nem lényegesek) Hát ezt csak nem hagyhatjuk ki mi, akik közös múltja síelésből ered! Mikor kilépünk a metróból, csodálkozva látjuk, hogy kicsekkoláskor nem von le pénzt a kártyáról a metró. Én azt gondolom, megbolondult a kártya vmitől, Guidó is csak töpreng, rengeteget utaztunk ide pedig, nagy összegnek kellett volna ugrania-és semmi. Sőt, aznap már állandóan azt írja ki, bárhova megyünk, hogy levonás 0. Örülünk neki hihetetlenül!

2 nappal később egyébként rájöttünk a magyarázatra: ha egy bizonyos dirhamot elutazol egy nap, onnantól már ingyen utazol. BKV, hallod? Mikor fogod ezt bevezetni? Nos, miután be mozgójárdázunk a Mallba, keressük a sípályát. Ez is gigantikus egy Mall persze, 3x a West End, úgyhogy kell gyalogolni jócskán. Na de azért odatalálunk. Hihetetlen! Egy 5 pályás sípálya, sí fun parkkal, 4 ülős lifttel, de nem oszlopok tartják a liftet, hanem a plafonról lógó vastartók. És síelnek, boardoznak, boboznak… hihetetlen. Benn -4 fok, 2 órás síelés mintegy 7000 Ft, mindent adnak, csak kesztyűt kell, magad vigyél. A leghosszabb pálya 400 m és 60 m-t esik és kanyarodik is, hogy tényleg olyan legyen, mintha hegyen lennél! Őrültek ezek! A legviccesebb, hogy épült benn egy melegedő is. Én persze bemennék, de Guidó azt mondja, nem fizetünk olyasmiért, amit otthon ingyért megkapunk, igaza van.

Közben a müezzin megint énekel, a reklámok leállnak, az LCD képernyőkön villog a felirat: Prayer Time. Mondjuk senki sem vesz tudomást róla. Nekünk meg szaladni kell, mert jegyünk van a Burj Khalifába, amit még otthon megvettünk, mert azt a fülest kaptuk, hogy ott nem lehet jegyet venni. És még előtte be akarunk menni a Dubai Mall-ban az Acquaworldbe. Ez utóbbi volt az egyetlen csalódás, szerintem a Campona Tropicariuma jobb ennél.

Irány ezután a Burj Khalifa. És igaz, mire odaérünk a képernyőkön mindenütt az villog: tickets sold out. A csalódott sorban állók közt elegánsan belibegünk a „váróba” és elkezd ránk hatni az érzés: az iszlám fensége és örökkévalósága. Hogy érik ezt el? Kivetítőkön film megy, hatásos zenével, valóban hat az érzékekre. Szerencsére a tudatunkra azért nem, de maga az épület azért lenyűgöző: a Burj Khalifa a világ legmagasabb épülete a maga 828 méterével. A lift „csak” 124. emeletig visz. ezt kb 30 sec alatt, úgy, hogy észre sem venni.  Az épületnek egyébként 50 liftje van, szállodák, éttermek, irodák foglalják el az emeleteket. Ezt is nemrég adták át 1-2 éve, mint a metrót és még sok minden mást. Fentről persze belátni egész Dubait. Szép.

Lemenet után futás misére, de előtte megbeszéljük, hogy visszajövünk ide vacsizni, mert itt olyan a hangulat, mint a Balaton parton nyáron, mindenki sétálgat, szól a zene… A misén megint ugyanannyian, -ha nem többen- vannak, ismét mély impressziót tesz ránk. Mise után vissza Burj Khalifához és ott a helyi Vapianoban eszünk, ami megint nem drágábban, mint otthon és evés közben látjuk, hogy a Burj Khalifa alján épült mesterséges gyönyörű kék tóban szökőkutak indulnak, megvilágítva. Kiderül, hogy minden fél órában ilyen „vízi show” van zenével, és hanggal. Megvárjuk a következő előadást, ami a Time To Say Good Bye!dallamára megy, és megint nem találok más jelzőt, mint a lenyűgöző-t! Gyönyörű! Hihetetlen! A szökőkút sugarai különböző mintákat formáznak a zenére, fenséges! A tömeg némán bámulja, a vége után 2 sec döbbent csend után önkéntelenül tapsol mindenki. Persze a camera az első 20 sec. után lemerül, hosszú volt neki a nap L. Valaki viszont ügyesebb volt nálunk és felvette, mindenképp nézd meg TALAKE.

Itt: http://www.youtube.com/watch?v=w6-jgoqC4FQ&feature=related vagy itt: http://www.youtube.com/watch?v=bw50qsH5aDs&feature=related.

Elhatározzuk, hogy ezt le kell videózni, ide vissza kell jönni. Később kiderül, hogy minden fél órában más a show, másnap nekünk a nemzeti himnuszuk jut, ami nem olyan látványos, de azért persze felvettük.

Mi lehetne aznap  más hátra, mint a hazametrózás, és ágybadőlés….OOaaahhhhh!