Na azért ne irigyelj, Talake, inkább csak Róma volt, mint vakáció… Munka mármint. Róma külvárosában laktunk és látástól mikulásig oktatásban részesültünk. De mivel WizzAir barátunk csak este 22,20 kor indít járatot Budapestre, így az utolsó nap végén volt egy szabad délutánunk Rómázni.

Na, hát öregedtem vagy 10 évet ez alatt ez egy délután alatt, kösz, Róma, Örök Város, Caput Mundi… egy rakat ősz hajszálat köszönhetek neked!

Gondoltuk, hogy bemetrózunk a Colosseumhoz. Ez rendben is volt, csavarogtunk egy kört, közben megáztunk, még ez is belefér, és az én Főnököm, lévén korosabb, elég hamar elfáradt, de még ez is rendben. Így aztán a tervezetthez képest 2,5 órával korábban (!) elindultunk haza. Azt gondoltunk, hogy kimetrózunk a Szt. Pál Bazilikához, addig ül a Főnök a metrón, pihen, ott kiszállunk, megnézzük, majd tovább metrózunk a hotelhez, ahonnan 20 órakor indult a transfer.

A Termininél átszálláskor ért minket a hidegzuhany, már az gyanús volt, hogy a bemondóban bemondtak valamit, ami az én hiányos olaszommal is olyasmi volt, hogy a mi vonalunk nem működik, de odaérve láttuk, hogy valóban így van. Na jó, metrópótló busz. Feláramlottunk a tömeggel és szintén tömegeffektustól hajtva, felszálltunk a legtömöttebb buszra, kiírva persze semmi, bíztunk benne, hogy ez is Laurentinaba megy. Ehhez pedig Rómát északról délre át kellett szelnie. Hát, Talake….ismered a római forgalmat? Nem létezik olasz kocsi Rómában, amin ne lenne törés, zúzódás, benyomás. A sávok teljesen feleslegesen vannak felfestve, mert mindenki úgy megy, ahogy akar és jónak gondolja. Erő és ügyesség alapján lehet előre jutni. Nem ritka az olyan kereszteződés, ahol MINDEN szögben áll kocsi. Ha látunk Magyaro-on olyan kocsit menni, aki a sávfelfestést a 2 kereke közé kapja, nos biztos lehetsz benne, Talake, olasz sofőrt látsz. Eredmény? Dugó, káosz, álldogálás, hihetetlen tülök kórus, kiabálás..A magyarok meg őszülnek. Jellemző 2 eset: a buszvezető egyszer csak kinyitja az ajtót és közli, aki hamar haza akar érni szálljon le és menjen haza. A busz fele leszáll, mi persze rémülten nézzük, mi van, lerobbantunk? Egy hölgy elmagyarázza, mi történt. Sajnos mi messze megyünk, ez nem oldja meg a problémát. Következő jelenet: áll egy kocsi a kereszteződés előtt, ahol, mint mondtam, mindenféle irányokban áll autó, mindenki dudál, a kereszteződés tele, autónk -nevezzük A autónak- nem is férne bele a kereszteződésbe. A mögötte levő autó, nevezzük B autónak folyamatosan dudál, illetve ordít: „menjél már te tülök”. akarom mondani, tulok... A autó nem mozdul. B letekeri az ablakot, úgy üvölt, hogy a buszban is mindenki hallja, röhögnek, akik értik. Semmi. B autó fogja magát, lendületet vesz és belemegy A autóba, hogy belökje a kereszteződésbe. A autó meg se moccan. B autós kiszáll, női sofőr egyébként, előrerohan, üvölt. A autós unottan letekeri az ablakot, na mi van anyukám? A buszon mindenki marhára élvezi a jelenetet, az unatkozó utasok egymás közt tudósítanak, mi történik.

Én nem bírom tovább cérnával, megkérdezem egy huszonsokéves sráctól, ez náluk normális, mindennapi közlekedés? Na, erre olaszos bőbeszédűséggel elmeséli, hogy persze, ez normális, minden nap ez van és már taglalja, hogy melyik politikus mit ígért, hogy teszi rendbe a közlekedést, ha megválasztják és hogy nem lehet buszsávot csinálni, mert kellenek a fák..(magunk közt az olaszokat ismerve úgyse tartanák tiszteletben azt sem, hiszen a villamos sínen simán autóznak…) ésatöbbbi ésatöbbi…Akkor megkérdezem azt is, szerinte mikor érünk Maglianába és honnan lehet tudni, hogy ott járunk, azt mondja fogalma sincs egyikről se, metróval szokott járni, azzal 10 perc és azzal felismeri, de itt a föld felszínen bizony nem…a busz ugyebár időnként véletlenszerűen a semmi közepén megáll, a sofőr hóttideg, mert a többi utas is kérdezgeti, hogy mégis merre járhatunk, ők se tudják.. és sajnos úgy tűnik a sofőr sem igazán. Hát nem mondhatnám, hogy előbbre jutottunk..meresztjük a szemünket a sötét esőbe, talán felismerjük a környékünket...

Hát, Talake, ne tudd meg, reszkettünk, hogy lekéssük a repülőt! Istennek hála, hogy a Főnök kifújt ilyen hamar, így hazaértünk Szent Pál nélkül persze, 19 óra 40-re…Mi lett volna, ha ragaszkodunk az eredeti tervhez?

Az már csak hab a tortán, hogy Fiumicinon vihar tombolt, így a reptér lezárt. A meleg, biztonságos repülőben már elüldögélek pár órácskát, kit érdekel. Talake, ha elolvastad a blogbevezetőmet, vagy korábbi Róma blogomat, (Róma, te örök! ) tudod, hogy imádom az olaszokat, de most azt hiszem, egy darabig nem akarlak látni, Róma!