Kedd immár sine fine a Borzalmak Napja, vagyis a fogorvosé. Yaffa ma vidám volt, lehetett kérdezgetni. A másik kedves izraeli lány, aki a szájamban manipulált, Galith névre hallgat. Magasabb, fejformája a királynői Yaffához képest kerekdedebb, és a haja szőkés. Úgy mosolygott rám, mint egy buksi koronás daru. Ő is Asdódból való, de csak itt, az egyetemen ismerkedtek meg. «Nagy város Asdód?» - kérdem, hülye laikus. «Nagy» - mondják, majd elragadtatva hozzáteszik: «És nagyon szép!»

Föllelem Asdódot a térképen. Tengerparti nagyváros, Jeruzsálem magasságában. Asdód erődítményt, várat jelent. A város annakidején a filiszteusok egyik fő erőssége volt. A Bibliában a filiszteusok Asdódba viszik az Úr ládáját, miután zsákmányul ejtették. Dágon isten templomába helyezik, de a Dágon-bálvány reggelre hasraesik előtte - milyen beszédes történet! (1Sám 5,1-5). Asdód egyébként Júda osztályrésze (Józs 13,3), Ozija király foglalta el a filiszteusoktól (2Krón 26,6), Ámosz megjövendölte lakosságának szétszóratását (Ám 1,8), ami be is következett az asszír II. Szargon hódításában (Iz 20,1). A szorgos Nehemiás felpofozta a zsidókat, akik asdódi nőt vettek feleségül, és gyermekeik asdódiul beszéltek (Neh 13,23-25).

Ezeket az asdódi nőket már nem kifogásolná Nehemiás. Föltehetően zsidó férfiak oldalán lesznek majd asszonyok, a gyönyörű hazában, ahol szenvedni kell. A leengedett támlájú fogorvosi székben a Biblia és a fogpótlástan metszéspontjában terülök el. Amint Galith az arcom előtt nyúlkál, arra gondolok: Jézus ennek a népnek a fia. Sajátos, le nem írható érzés ilyen fogható közelben lenni a bibliai valósághoz.

Mondom Yaffának, milyen szép a héber nyelv. Amikor az egyetemen tanultam, nem tűnt szépnek; most, hogy őket hallom csicseregni rajta, gyönyörű. Dallama van.

Ennyit Asdódról. Ami szintén nagyon szép. Láttad volna Yaffa arcát, TALAKE, amikor ezt kijelentette. Föléledt és kivirult. Éledjenek, viruljanak, áldd meg őket, Csodálatos.