Ami a tengeristen szobrát illeti, kicsit elgondolkoztam, mennyi művészetet pazaroltak bizonyos korokban olyan istenek ábrázolására, akikben senki sem hitt. Poszeidón (Neptun) persze csak szimbólum, a Dunát képviseli, a három nőalak pedig a Tiszát, Drávát és Szávát. De, példának okáért, mennyire tele van Berzsenyi költészete is mitológiával; ki se tudja magát fejezni nélküle. «Ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühödt viadalra készti...» Mi volna, ha Berzsenyi aszklepiádészi strófái bibliai képekkel volnának tele, s milyen volna, mondjuk, egy Pantokrátor-ikon az Erzsébet tér közepén? Vagy a klasszikus görög-latin műveltség nélkül egyáltalán nem írt volna Berzsenyi aszklepiádészi strófákat, és senkinek sem jutott volna eszébe szökőkutat helyezni a terek közepére? Lehet. Nem berzenkedem a valóság ellen.

Az igazság kedvéért annyit még, hogy a derék Poszeidón 1949-ig a Kálvin téren állt. Érdekes, nem emlékszem rá, pedig 1949 előtt már éltem és eszem használatánál voltam, sőt nagyon közel is laktam a Kálvin térhez. (Szentkirályi utca 47.) Sose voltam jó megfigyelő, az igaz.

Mielőtt fölszálltam a metróra, két férfinemű egyén is köszöntött, egyik az utcán, másik a mozgólépcsőn, mindkettő «Dicsértessék»-kel. Haverom, Koloán, minden kultúrbohóckodásod kevés ahhoz, hogy kilépj a számodra készített skatulyából.

No, félreértés ne essék: mindig örülök, ha Jézus nevét dicsérik. Csakhogy e két férfiú nem dicsérte. Egyik se mondta végig a katolikus köszöntést. A lényeg, Jézus neve, kimaradt belőle.

Bezzeg Poszeidón, az menő. Bár a tárgyilagosság kedvéért meg kell vallanom, «Dicsértessék Poszeidón»-nal még nem hallottam köszönni.

Nem használhatóbb volna a zsidó «Salóm»? Jézusnak jó volt.