Kedden szokásos fogorvosi székfoglalómat tegnap se mulasztottam el. Most már majdnem véglegesen betömték a sok bajt okozott fogat, Rémpofa kedvenc hadműveleti területét. (Fogfájásom teljes története, idő híján, nem került a Zsebpagodába; sokkal több kínnal járt, mint amennyit győztem leírni.) Titokzatos kék lepedőt tettek a számba, amelybe a fog helyén lyukat vágtak, ott fémkeretben kilátszott a fog, a lepedő alatt viszont vígan folyhatott a nyál. Mert a bőséges nyálképződés nagyon akadályozta a munkájukat, bár Tündér Ilona megnyugtatott, hogy ez az egészséges. (Persze, az inzulintól, ami délelőtt hatásmaximumánál jár.) «Sorry, Gábor» — ismételgette Galith, pedig nem csinált nekem semmiféle kellemetlenséget. Ez volt a legsimább ülésem eddig, meg se próbáltam fuldokolni. Négyen is dolgoztak rajtam, magát a tömést Tündér Ilona személyesen végezte, a kisebb produkciókat pedig Yaffa, Galith és a már említett fiú, akinek még mindig nem tudom a nevét. Őt Yaffa hívta segítségül, amikor nem boldogult, Galith pedig másik páciens szájüregében tartózkodott. A fehérköpenyes ifjú már távozóban volt, amikor megköszöntem segítségét, és akkor komoly, felnőtt férfiarcát váratlanul elöntötte egy leírhatatlanul kedves mosoly. Azt hiszem, ő is izraeli, mintha hallottam volna héberül beszélni a lányokkal.

Tanítgatom Yaffát kiejteni a «gyökér» szót, mert amikor próbálja elmagyarázni, hogy mi folyik rágószerveimben, nehezen értem. Persze, a héberben nincs «ö» hang. Mondom neki, hogy az angol «hurt» magánhangzóját vegye alapul. Mely szót nekem kellett gyakorolnom, a «pain»-nel együtt, Rémpofa fénykorában. Asdód virágszála valahogy így mondja a gyökeret: «djuker», és így nem könnyű kitalálni. Igazából nem tudom eldönteni, milyen szinten beszéli a magyart, mert amikor nincs a számban szerszám, angolul igyekszem társalogni, hogy tanuljak; de úgy gondolom, folyékonyan beszél magyarul, ha hibákkal és hiányosságokkal is. A tegezést és magázást keveri, tegnap «Sziá»-val üdvözölt, pedig nemrég még arról kellett lebeszélnem, hogy doktor úrnak szólítson. (Persze nekem semmi kifogásom a tegeződés ellen, de vigyáznom kell, hogy a bizalmaskodás látszatát elkerüljem.) Azt állítja, hogy a «djuker» angolul «channel», amit persze nem hiszek el, de kezd derengeni, mik lehetnek azok a csatornák. Vagy a foggyökerek vannak egy-egy csatornában, vagy minden gyökérbe benyúlik egy csatorna. Utóbbit tartom valószínűbbnek. Megkérdezem Tündér Ilonát, ha egyszer ráér. Bár, azt hiszem, ez az eset nem fordul elő. Mindegy, belőlem már úgyse lesz fogorvos. Jobb is; Baudelaire Albatrosza a tanúm, hogy szórakozottságból lyukat fúrnék pácienseim arcába.