Amikor hívsz, hegyek omlanak, mélységek nyílnak meg; űrként tátong a világ, s az űr túlsó oldalán az Örökimádás templom monstranciája lángol.

Amikor útrakelek feléd, azt érzem, amit a randevúra siető kamasz. Valami hihetetlenül szép vár, a föl nem fedezett titok; bensőm megindul és áhítozik.

Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,
mint a puszta kiaszott földje.
Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,
hogy lássam hatalmad és dicsőséged.
(Zsolt 63,2-3).

Amikor ott vagyok előtted, mintha szétnyílna a mellkasom, és minden, ami bennem van, fehér vízesésedbe ömlene. Ámulok, elveszek, szakadékba zuhanok.

Táncolnak a hegyek előtted,
leesik a nap, mert lelőtted,
most éjszakától éjszakáig
egyedül szépséged világít.

(Meditációs technikák? Lelkigyakorlat, ahol egy teljes nap arra megy, hogy a tenyerünket érezzük? Solo Dios basta, írta Avilai Teréz: Isten egyedül elég. Az Ő Lelke kell nekünk, a technikát hagyjuk meg a mágusoknak.)