Jobbágy Zsuzsinak, aki olyan szépen szokott hegedülni imaösszejöveteleinken, ma vizsgakoncertje volt a régi Zeneakadémián, együtt a zongorás Wachtelschneider Annával.

Ujjatlan, hosszú, fekete ruhájában, kontyba tűzött hajával Zsuzsi olyan volt, mint egy antik istennő. Mozart A-dúr hegedűversenyében Héja Benedek volt a partnere; Mozart most nagyon tetszett, jobban Bartóknál, akinek I. rapszódiájából az első tételt adta elő Zsuzsi; ám én, a hegedű-bravúrok ellenére, ezúttal túl népiesnek (vagy katonásnak?) találtam magát a Bartók-művet.

Anna is bravúrokat vert ki a zongorán, különösen Chopin Asz-dúr balladája tetszett. Utolsó, közös számuk Debussy G-moll szonátája volt. Zsuzsi remekelt. Fantasztikus, V-alakú manók tekeredtek elő a hegedűből, mialatt a zongora pillangó-formájú tündérkéket produkált. Aztán megint sírt és álmodott a hegedű. A vastapstól leszakadt a mennyezet, a romokat még most is takarítják.