Ördögien csúf cigány öregasszony vezet kézenfogva egy angyalian szép cigány kisfiút. A fákon madarak csivitelnek. «Megnézzük a madárt, gyere» — biztatja Szipirtyó Néni a Kis Herceget, éneklő, cigányos hanghordozással. Ugyanakkor hangszínében olyan megható gyöngédség, leírhatatlan kedvesség van, hogy könnyeimmel küzdve érek haza. (Hiába, elaggott, sokat használt, túlérzékeny Koloánnal van dolgunk.) Isten csodálatos képmása vagy, Madaras Nagymama.

Érdekes a főnévragozás is: határ - határt, madár - madarat, halál - halált, kanál - kanalat. Csak egészen tudós tanarak tudnák megmondani, miért van így, mi szamárok ehhez nem érünk föl.