Nehogy előző bejegyzésem elszomorítson, TALAKE, még nem fenik rám a nyaktilót, csak szeretek összefüggésekben gondolkodni. Ma is feloszlattatásom foglalkoztatott, írtam róla egy verset, amit piszkozatból idejegyzek, hogy meglegyen. Könnyű, közérthető. (És nem szakad le az ég, hogy ilyeneket állítok...)

      OLDÓDÓ

különös elengedni
valami mindig robban közben
s ez az ibolyaszínű sáv
mindig velem jön

a kiszolgáltatottság
uralkodás

te légy velem lezúzó
szikrázó bizonyosság légy velem
olvadt-arany-lánghenger
fényosztó-fémsikoltó-tűztömör kút
önmélyből kilövellő
örvényből kimorajló
tükröm tündöm talányom
higany hazám a hadban

(Ne csóváld a fejed, TALAKE, mert még egy ilyet írok. Délelőtt nem tudtam dolgozni tartós áramszünet miatt, hát gyalogtúrára mentem, s egyszer csak az Európa Kávéházban találtam magam. Kávémat, ginemet megrendeltem, és elővettem az írótömböt... Előbb csak tapogattam a témát, sort sor után húztam át, aztán már hazafelé is íródott, fogalmazódott, született. A „tünd” már az utcán jött, a „hadban” már itthon. Nem lehet mindenki normális...)

(Különben a Gyönyörűt akartam kimondani.)