Látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó” (Ter 1,31). Ens et bonum convertuntur: ami létezik, az jó. A rossz nem létező, hanem hiány.

Ugyanakkor: minden létező igaz. Igaz a szó ontológiai értelmében, vagyis mivoltához tartozik önmagának kifejezése, a megismerhetőség, alétheia, elrejtetlenség, igazság. Ami „okkult”, az hamis. Isten mindent kimerítően ismer, az ember pedig tapogatózik a teljes igazság felé, miközben még magáról Istenről is képes ismeretet alkotni — igaz, csak analóg érvénnyel.

Ezek szerint a jó igaz és az igaz jó is. A jónak (értéknek) és az igaznak (a kifejezésnek) ezt a megfelelését nevezzük szépségnek. Isten szépsége a Szentlélek: a levezethetetlen Ősértéknek (az Atyának) és teljes önkifejezésének (az Igének) tökéletes megfelelése, harmóniája, eggyéválása. Minden teremtett szépség a Szentháromság nyoma a világban (vestigium Trinitatis).

Láttam varázslatos cigány arcokat. Láttam bódító szépségű virágokat koraősszel az Erzsébet téren. Láttam Csontváry Magányos cédrusát. Olvastam Babits verseit, szépségüktől részegen. Hallgattam A csillagok vére c. Messiaen-kompozíciót, szívszakító világkáosz közepén. Láttam fiatal édesanyák szemérmes-boldog mosolyát, amikor első gyermeküket hozták keresztelni. Hallgattam egy idős jezsuitát, amint elragadtatva magyarázza találó teológiai meglátásait. Beleláthattam Istentől meglátogatott lelkek óvatosan föltárt titkaiba. Szépség ölel, szépség ragyog körül.

Ízleltem Isten szépségét, amikor megérintett a Szentlélek. Láttam ennek az érintésnek szépségét hívő testvéreim arcán. Nevettem a kimondhatatlan Szépségtől, amely megragadott.

Barátom, aki nem találod szépnek az életet! Van számodra egy-két tippem.

Amikor Jézusnak adtam az életemet, elkezdtem látni a vasúti töltések mentén virító pipacsok szépségét. Amikor Jézusnak adod az életedet, Te is új szépségeket fogsz látni.

Boldogan várom a szépség teljességét. „Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre” (1Kor 13,12). Barátom, légy mellettem akkor!

Budapest, 2005. február 13.