Hölgyem vagy uram, a Petőfi-vers szerkesztett, rövidített változatát olvasod.

Falu végén kurta kocsma,
Ördög bújjék az uradba,
Meg is látná magát benne,
Ha az ördög tükör lenne.

Az ördög nem tükör. Nem mutatja valódi arcodat; buneidet, példának okáért. Az a kis káromkodás nem számít, mások is úgy szokták. Elvégre nem loptál, nem gyilkoltál. Ha pedig menthetetlenül bunösnek érzed magadat, annyira riasztónak, utálatosnak mutatja képedet, hogy téged Isten se szerethet. Az ördög nem tükör, hanem a hazugság atyja.

Falu végén gyalogolok,
Körülöttem az angyalok,
Bennük igaz arcom látnám,
Ha nem fedné el a sátán.

Harc folyik érted. Lényed igazi szépségét, buneid torz maszkja alatt, Isten szent angyalai mutatják, elsosorban orangyalod. O vezet rá, mi Isten gondolata rólad. A sátán angyalai ezt igyekeznek megakadályozni démoni hamisításokkal. Az igazság napfényére úgy juthatsz ki, hogy Jézus Krisztust választod Megváltódul és életed Urául. A megtért ember magában hordja a mennyet.

Falu végén sátán morog,
Bennem vannak az angyalok,
Ki velük van, lát is, ért is,
Húzd rá cigány, csakazértis.

Budapest, 2005. február 24.