Az autóban legelöl olyan ember ül, aki nem szemben van az útiránnyal, hanem háttal annak. Kiderül, hogy ő nem a sofőr, hanem valami idegenvezető-féle, aki az utasoknak magyaráz. Mögötte ül a kocsi vezetője, kicsit nehezen lát ki tőle, de a kocsi nem megy olyan gyorsan. S az az egész azonos a Sebő-együttes Weöres-feldolgozásával: Ugrótáncot jókedvemből... (Jól hallottad, azonos.) Még több ilyen kocsi is jön az úton, de azokat nem látom, a hangjukat se hallom. Viszont az Ugrótáncot az, amire reggel fölébredek.

Az egész álomban legjobban tetszik a nyenyere, amit Sebő teker.