Öreg rádióm stabilan Kossuthra van állítva, tévém nincsen. Többnyire a reggel hatos híreket szoktam meghallgatni, utána hosszabb-rövidebb ideig még hallgatom reggeli készülődés közben a rádiót, jóllehet nagy bánatomra már nem ad zenét (szombatot kivéve), és így olyan, mintha vajas kenyér helyett száraz kenyeret kellene rágnom. Interjúk sorozata követi egymást a tombotazegernyei temető vaskerítésének rozsdásodásáról, az új-guineai lótetű családi életéről és egyéb, az egész ország számára érdekfeszítő témákról. Ezek az interjúk hazajárnak, legalább egy-egy rövid idézet formájában többször is hallom őket.

Van egy dolog, amit csak egyszer hallottam, valószínűleg én vagyok hibás, mert rosszkor kapcsoltam be a rádiót. Ez pedig a Főhazug interpellációja a miniszterelnökhöz, ami most történt a napokban. A zseniális szemkilövető az apagyilkosságon kívül minden bűncselekménnyel megvádolta a kormányfőt, aki nem mulasztott el kitérni Gyurcsány fő tetteire – azzal a különbséggel, hogy amit ő mondott, valóban megtörtént, míg Gyurcsány egyfolytában rágalmazott. Ebből a párbeszédből mindössze egyszer hallottam egy rövid részletet.

Újabb gyanú éledezik bennem. Azt hiszem, már szóvá tettem a különben hiperintelligens Tölgyessy Péter politikai elemzéseinek „elfogulatlanságát”.  Rossz hallgatni, milyen fanyalogva beszél az Orbán-kormány szenzációs eredményeiről. Most már a műsorszerkesztés elfogulatlanságát is kétségbevonom. A közszolgálati rádiónak pártsemlegesnek kellene lennie, de én a miniszterelnököt alig hallom megszólalni benne. Mondom, biztos rosszkor hallgatok rádiót. Mégis ... egy csepp vízben is benne van a tenger.

1956. október 23-án, amikor a tüntetők behatoltak a rádió székházába, egy rádiós visszaemlékezése szerint egy vöröshajú lány jött elöl, géppisztollyal. Sajnos, nem tudom, hova tettem a géppisztolyomat, és nem is túlságosan érzem magam vöröshajú lánynak. De azért valami azt súgja: a rádiót vissza kellene foglalni.