Fritz balsejtelmeit közli társával:

 

– Nekem valami azt súgja: bevégezted Fridrik!

 

 A mindig verselő Mausmann rávágja a rímet:

 

– Pályádat, mely volt polizeiwidrig.

 

Ha valaki nem gengszter, különös azt mondani róla, hogy egész életpályája polizeiwidrig, rendőri tilalom alá eső. De hát Windischgrätz éppen most helyezi törvényen kívül az ifjú idealista álmait.

Minket a szovjet megszállás helyezett törvényen kívül. 1948 és 1988 között én is polizeiwidrig voltam. A fiatalok már nem tudják elképzelni, milyen volt. Az alkotmány garantálta a vallás- és lelkiismereti szabadságot, de garantálta a bolsevik párt diktatúráját is. A rendőrség az utóbbit szolgálta.

...mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál...

Zsarnokság volt, félelem a levegőben és az ivóvízben. Puszta létezésünk polizeiwidrig volt.

Tralala...

Mobiltelefonom tesz így, amikor kimerülőben van az akkumulátor. Fölébredek rá hajnali álmomból. Éppen Rákospalotán voltunk, a Bocskai utca és a Dembinszki utca kereszteződésénél, gyerekkorom egyik színhelyén. Balról közeledett a szovjet hadsereg. Tudtuk, hogy mindjárt lecsapnak ránk. De csak nem értek ide, a kereszteződés üresen állt, s egy fiatal, kerek képű orosz barátunk nagy merészen átvitt minket a Dembinszki utcán, szinte az orruk előtt, és ott mesélt valamit a hatóságnak, amit bevettek. Aztán továbbra is így működött: mindig kitalált valamit, és mindig megúsztuk. Mint egy Rejtő-regényben. Egyszer már volt hasonló álmom. Állandó fenyegetés közepette ügyes mesékkel mindig boldogulunk.

A lemerülő akku közbeszólt, de egy dolog kétségtelen: folyamatosan polizeiwidrig voltam. Az álom a félelem hátterében zajlott.

Honnan a félelem? Nem csinálok többé rendőrileg tilos dolgokat (pl.: kettőnél több indigót tenni az írógépbe, vagy fiatalokkal összejönni, ami "gyülekezési szabadsággal való visszaélés"). Valami mélyebb lélektani oka van, hogy mindig úgy érzem: ha lecsapnak rám, bűnösnek találnak.

Istentől rettegek? Valamikor nagyon aggályos voltam, de ez meggyógyult. Mélypszichológiával nem állok neki műkedvelően foglalkozni, Gábriel angyal az én pszichológusom.

Valami sokkal egyszerűbbet találok. Attól félek, hogy csinálnom kell valamit, és nem csinálom. Ki kell mosni a ruhát. A mosott ruhát ki kell teregetni. Válaszolni kell egy levélre. Élelmet kell bevásárolni. Eldobható borotvákat kell venni. Szivacsot kell venni. Mosóport kell venni. Feltölthető elemeket kell venni. Ki kell javítani a hibákat a weblapon. Le kell tisztázni a verseimet. Meg kell mérni a vércukromat. Új elemet kell venni a készülékbe. Be kell fizetni egy csekket. El kell menni a postára. Föl kell hívni X-et. Időben át kell menni gyóntatni.

Én viszont, őslusta, nem mosom ki a ruhát, nem teregetem ki a mosottat, nem válaszolok a levelekre, nem vásárolok élelmet, nem veszek eldobható borotvákat, nem veszek új szivacsot, nem veszek mosóport, nem veszek feltölthető elemeket, nem javítom ki a hibákat a weblapon, nem tisztázom le a verseimet, nem mérem meg a vércukromat, nem veszek új elemet a vércukormérőbe, nem fizetem be a csekkeket, nem megyek el a postára, nem hívok föl senkit, és nem megyek át időben gyóntatni.

Ezért járok-kelek folytonos bűntudatban. Pályám polizeiwidrig, és Windischgrätz seregei ott lesnek a barikádon túl...