„Oly vígan, o hadfia, mégse rohanj,
     Lód lába előtt
     Ül hű szeretőd...”

Döbbenve féket ránt a gyors lovag,
Hogy úton ülni látja kedvesét...

(Vörösmarty: A hű szerető)

A fiatalok már akkor is rakoncátlanok voltak. Nem törődtek a közlekedési szabályokkal.