Címlap › Blogok › Kovács Gábor blogja

Tigristánc

p, 2013-02-01 23:14 - Kovács Gábor
A Toronyzene címmel, az Ecclesia Kiadónál 1969-ben megjelent Harsányi Lajos-válogatást lapozgatva, számomra  legérdekesebb az a folyamat, ahogy ötvenes éveire (1930-as évek) a költő kilép Ady befolyása alól és egészen Harsányi Lajos lesz. Rónay György bevezető tanulmánya azt is világossá teszi, hogy Harsányi irodalomtörténeti jelentősége nagyobb, mint költői rangja. A modern katolikus költészet úttörője volt az 1910-es években, és sokáig erősen túlbecsülték.
 
Bájos történet, hogy ezt a cseppet sem közéleti költőt a két világháború között egy szociális tartalmú cikke miatt perbefogták és egyheti fogságra ítélték. Persze kegyelmi úton elengedték az ítélet végrehajtását, de azt hiszem, az eset világosan elmondja véleményemet a Horthy-rendszerről.
 
Az is kiderült számomra Rónay György tanulmányából, hogy Harsányi 1952 decembere és 1953 májusa között maradéktalanul teljesítette a szentekről szóló száz szonettre tett fogadalmát. Ezek megvannak a hagyatékban, magam csak a mennyben olvasom már őket, az utánam következők pedig akkor, ha egy gyűjteményes kötet megjelenik. Egyet ideteszek azok közül, amelyek a válogatásba bekerültek:
 
Nagy Szent Teréz
 
Spanyol egek. Nehéz fekete bársony.
Papon, baráton dús, hivalgó pompa.
Teréz, a szűz imádkozott naponta,
hogy más eget és más papokat lásson. 
 
Szavára durva kámzsát öltött sok pap,
apáca dobta el cipője selymét,
alázatosak lettek gőgös elmék,
és új ajakkal új Kármelt daloltak.
 
Mint ékes gyöngysor, épültek a zárdák.
A szebb hazát a Várkastélyban várták,
mit ő emelt a nagy spanyol vadonban.
 
Mindig beteg volt. Mézes ajkú költő.
A szentek anyja. Balkonokkal ködlő
spanyol hazán az első nuestra Donna. 

 
Összehasonlításul idézem saját versemet is Terézről. Nem versengésül, hiszen lehet mindkét verset szeretni, vagy mind a kettőt elvetni. De az biztos, hogy a kettő szinte mindenben különbözik. Más a látás, más a misztika megközelítése, más a verselés, más az attitűd. 
 
Avila
 
Miközben imádkozunk, 
úrnőnk meghal a szerelemtől.
 
Teréza, vértócsában térdelsz,
karodat kitárod a tűzbe.
 
Teréza, vértócsában térdelsz,
karodat kitárod a tűzbe.
 
Miközben imádkozunk, 
úrnőnk meghal a szerelemtől. 

 
Bandukhár, a stilártigris kétlábra ágaskodik és táncolni kezd. Eddig ezt sohasem tette. A karcsú tigristest elragadóan stílusos hajladozásai nyilvánvalóvá teszik számomra, miért nevezi magát stilártigrisnek. 
 
Megveregetem buksi fejét.
 
– Jól van, kedvenc dúvadam – bömbölöm líraian. – Csak meg ne pukkadj a gyönyörűségtől.