Végzem a zsolozsmát a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővérről, Európa társvédőszentjéről.  A közös részből, mert Edith Stein ünnepe még nem szerepel a zsolozsmáskönyvemben. Nem tudok figyelni a zsoltárokra. Két kép dolgozik bennem.

Az egyik: Terézia Benedikta nővér ott térdel kora reggel az echti Kármel kápolnájában, és kitárt karokkal imádkozik. Kitárt karjai között égnek emeli a sötét angyaloktól behömpölygött Európát.

A másik az iszonyú áldozat. Amikor a kristálytiszta erkölcsű zsidó szűz, a magas műveltségű filozófus, az Istennek szentelt kármelita nővér ott vonaglik szörnyű görcsök közt a mérges gázfelhőben, mint az eltaposott féreg.

A perzsa elnök azt állítja, hogy ez nem történt meg.

Hová rejtsem arcomat?