A vihar angyala

(Kobak:)

Gondoltam, megosztom veletek a tegnapi olvasmanyombol, tenyleg szuntelenul kell imadkozni s nem szabad abbahagyni, mint a szuszogast, az imanak ereje van:

Szent Fausztina Naplojabol:

1791 Midôn egy nagy vihar közeledett, elkezdtem imádkozni ezt a rózsafüzért. Ekkor meghallottam az angyal hangját, aki így panaszkodott Istennek: ,,Nem közeledhetek ebben a viharban, mert a szájából áradó fényesség visszatart engem is, meg a vihart is!'' Ebben a percben megértettem, milyen nagy pusztítást okozott volna az angyal a viharral, de azt is megláttam, hogy ez az imám kedves volt Isten elôtt, s láttam milyen nagy az ereje ennek a rózsafüzérnek.

(Tigrisarc:)

Ez nagyon tetszik. Pontosan ezt a szemléletet dolgoztam ki a Kerubban.

(Tatuka:)

Miután a Kerubot végighallgattam kérdések merültek fel bennem, melyeket most Fausztina angyalán konkretizálva felteszek. Itt arról volt szó, hogy az angyal a vihar szellemi mozgatója.

Kérdéseim:

Minden viharnak külön angyala van-e vagy az összes viharnak egy? Ha minden viharnak egy, akkor csak a világ összes égitestén fellépő viharoknak egy, vagy égitestenként kölön? Ha a viharben esik az eső és villámlik, külön angyala van az esőnek és a villámnak és hárman összedolgoznak, vagy egy csinál mindent?

Szélcsend van. Szellő fuvall, szél fúj vihar kerekedik.Külön angyala van a szélcsendnek, a szellőnek, a szélnek és a viharnak, akik egymás keze alá dolgoznak, vagy csak a levegőnek van angyala és ő csinál mindent?

Ha a levegőnek van csak angyala:

A nap süt, felmelegíti a talajt, a talaj a levegőt, a levegő felfele áramlik, odébb, ahol mások a felszíni viszonyok hidegebb levegő van, ahonnan a hidegebb levegő odaáramlik a felszálló meleg levegő helyére. Van-e angyala a hősugárzásnak, a hőátadásnak, a gravitációnak, a Bernoulli tételnek stb?

Ők mind összedolgoznak, hogy a vihar angyala munkát kaphasson?

(Tigrisarc:)

Abban a helyzetben vagyok, hogy egyik kérdésedre sem tudok válaszolni. Mi hajlamosak vagyunk a dolgok leegyszerűsítésére, leegyszerűsített a nővér víziója is. Kérdéseid fogalmazása is leegyszerűsítéseket tartalmaz. Ami a fizikai világban megvalósul, amögött igen sok angyal áll. S a jelen bukott világegyetemben a jó és rossz angyalok összecsapása is.

Úgy tudom, matematikai apparátusunk már arra sem elég, hogy három test ütközésének törvényeit levezessük. Angyalok szellemi együttműködésének vagy harcának törvényeit végképp lehetetlen emberi eszközökkel leírni - ez nem matematika. Egy világos, ami a nővér misztikus tapasztalatának lényege is: hogy az imádság hatalmas erővel befolyásolja az angyalok működését. Ez az "Ez élet sötétsége" c. regény fő mondanivalója is. És ennyit elég is tudnunk, a többi illetéktelen kíváncsiskodás. Ha hallgattad a Kerubot, azt a fontos tételt is hallanod kellett, hogy senki a világon nem tudja megírni az angyalok természetrajzát. Ennek a kísértésnek ellen kell állnunk.

(Bambino:)

Kósza keresztény fizikusként és csillagászként szeretnék legjobb tudásom szerint válaszolni. (A kérdésről sokat gondolkoztam még az ős-Kerub idején is, nem pillanatnyi ötletek közléséről van szó.)

Előzetesen: a Te általad felvetett kérdésekhez hasonlókon elgondolkozva én azt gondolom, hogy az anyagvilág törvényeinek szellemi meghatározottsága (fogalmazásom nem pontos, mert nem vagyok filozófus) csak igen általánosan történik meg, hisz mi emberek vagyunk, akik egyátalán elkülönítjük a "vihar" fogalmát a "szellő"-től vagy a szélcsendtől vagy "hősugárzásról", "hővezetésről", "Bernoulli- törvényről" beszélünk. Nincs értelme (szerintem) "minden viharok angyaláról" vagy a "hősugárzás angyaláról" beszélni, mert ezek általunk alkotott fogalmak és az emberi fogalomalkotás nyilván nem hoz létre egy angyalt.

Minden viharnak külön angyala van-e vagy az összes viharnak egy? Ha minden viharnak egy, akkor csak a világ összes égitestén fellépő viharoknak egy, vagy égitestenként kölön?

A "vihar" foglama nem határozható meg élesen. Ami az egyik embernek "vihar", az a másiknak lehet csak "erős szél".

(Más égitestek viharai meg egész más skálákon zajlanak. A Jupiteren vannak olyan légköri képződmények, melyek nagyobbak a Földnél, több száz éve tartanak és a földi hangsebességet megközelítő sebesség van bennük. A villámcsapásaik meg atombombányi energiájúak. A mi "viharaink" ott csak tavaszi szellőnek felelnének meg. De ez nem a leglényegesebb.)

Ha a viharben esik az eső és villámlik, külön angyala van az esőnek és a villámnak és hárman összedolgoznak, vagy egy csinál mindent?

Ezek is mind ember alkotta fogalmak: "eső", "villám". A hétköznapi élet szemszögéből meghatározottnak tűnik, de kicsit jobban rájuk nézve már nem annyir egyszerű a helyzet. (Pl. a villámoknak több fajtája van, mi van a koronakisüléssel, stb...)

Van-e angyala a hősugárzásnak, a hőátadásnak, a gravitációnak, a Bernoulli tételnek stb?

Ezeknek biztos nincs külön angyala, mert csak emberi kategóriák. Nem lehet ezt nagyon tömören bizonyítani, csak néhány dologra utalni szeretnék.

A fizikai törvényekkel sok baj van.

Az egyik, hogy mindegyiknek véges az alkalmazhatósági köre, de ez nem éles határral megrajzolt alkalmazási területeket jelent, hanem elég diffúz szélűeket. A "Bernoulli-tétel" súrlódásos közegekre nem is teljesül. Márpedig (néhány extrém példától eltekintve) minden közegben van némi belső súrlódás, így a Bernoulli-tétel a légáramlásokra _pontosan_ sosem teljesül, csak többé-kevésbé jó közelítésben.

A "hősugárzás" fogalma is csak egy egyszerűsítés: egy más, pontosabb leírása a jelenségnek a fotonokkal történhet.

Az a baj, hogy az összes fizikai fogalmunk és törvényünk hasonlóképp korlátos és nem mindenütt élesen megrajzolható peremű területen alkalmazható.

Kedvenc példám, amit mindenki ért, a mechanika törvényeiről szól.

Newton II. törvénye szerint az erő a tömeg és a gyorsulás szorzata, a tömeg pedig állandó. Ez praktikusan jól működik, de kb. 100 éve tudjuk a relativitáselméletből, hogy a törvény pontatlan: a mozgó testeknek kicsit nagyobb a tömege, mint az állónak, meg az idő is máshogy telik rajtuk, csakhogy az eltérés a hétköznapi sebességes esetén általában kimutathatatlanul kicsi. Praktikusan ez nem jelent problémát: tudjuk, hogy mondjuk 1000 m/s alatti sebességek esetén használhatók a Newton-törvények, ha csak 10 tizedesjegyig akarunk pontosak lenni.

A relativitáselmélet megszületése előtt azt hihette volna valaki, hogy a Newton-törvényeknek létezik angyala? Mi történik ezzel az angyallal a relativitáselmélet megszületésekor? A válasz természetesen az, hogy a Newton-törvények csak az emberi elme szüleményei, melyek olyan matematikai jellegű kapcsolatot írnak le, ami figyelemre méltó, de nem tökéletes összhangban van a természetben történő jelenségekkel.

Az a helyzet, hogy az összes fizikai elméletünk korlátokkal rendelkezik. Ezt pl. onnan tudjuk, hogy nincs ellentmondásmentes elmélet, mely az összes ismert fizikai hatást leírná. (Ez lenne a "világegyenlet", amit a "Fizikusok" drámában megtalál az egyik fizikus, de a valsógában még nem bukkant ilyesire senki.)

Sőt! Ugyanarra a jelenségkörre sokszor több, egymástól eltérő és néha gyökeresen más szemléletű elméletünk is van.

Például a newtoni mechanika "lokális" szemléletű: azt a képet tartalmazza, hogy a testek egyenesen mennek, ha nem zavarják meg őket, de a többi testek erőhatása megváltoztatja sebességüket, így a testek mozgása helyről-helyre határozódik meg. "Azért fordult a test balra, mert arra mutató erő hatott rá."

Ezzel szemben pl. a hamiltoni mechanika "variációs" szemléletű: olyasmit mond ki, hogy a testek a végtelen sok lehetséges pálya közül azt választják ki, melyen egy bizonyos mennyiség összegzésének minimuma van. A test tehát itt "Azért mozog balra kanyarodó pályán, mert ez az a pálya, melynek egészét figyelembe véve az a bizonyos mennyiség összege a minimális értéket veszi fel."

A newtoni szemlélet szerint a testek mozgása ható okkal, a hamiltoni szerint célokkal írható le. Első ránézésre a formulák is teljesen különböznek. Maguk a formulák matematikailag egyenértékűek azon problémák esetén, melyre mindegyik alkalmazható, de egész más szemléletet sugallnak.

Egy jó fizikus eszköztárában mindegyik benne van és azt szedi elő, amelyik a problémához illik és elismeri, hogy a newtoni és a hamiltoni mechanika csak egy bizonyos körben jó közelítést adó modellje a valóságnak.

Fizikai törvényeink tehát emberalkotta modellek, melyek korlátos érvényességűek, ugyanarról a jelenségről többféle modellt is alkothatunk, stb. Megragadják a valóság egy bizonyos körét, létük mutatja, hogy a világ megismerhető egy bizonyos szintig, de bizonyos, hogy (jelenlegi) törvényeink nem maguk az anyagot kormányzó szabályok.

Ha viszont a törvényeink emberi alkotások, akkor nem rendelődhet hozzájuk Isten-teremtette angyal. Nincs tehát angyala a Bernoulli-törvénynek, a hősugárzásnak, stb.

Hiszem, hogy Isten teremtette a világot, Ő helyezte bele törvényeit és épp ezért van lehetőségünk, hogy azt töredékesen, de egyre jobban megismerjük. Hogy ehhez hogy használja fel az angyalokat, azt én nem tudom. De biztos nem úgy, hogy az ember-alkotta fogalmak és törvények mögé rendel egy-egy angyalt.

Akkor mi a helyzet szent Faustina idézetével? Szerintem nem annak a viharnak az angyaláról vagy minden viharok angyaláról volt szó, hanem egy angyalról, akinek volt hatalma befolyásolni az anyagvilágot némiképp, és eszközül használt fel egy természeti jelenséget. Faustina imája meghátráltatta az angyalt, így a vihart is. Az az angyal lehet, hogy később más eszközt keresett pusztító céljának elérésére. Az idézet teljesen jól olvasható úgy is, hogy az angyal csak eszközül használta a vihart, ő maga nem kötődött hozzá.

(Parlando:)

Azt hiszem, hogy van azért néhány olyan alapvető jelenség és törvény a világunkban - pl. gravitáció, elektromosság, bizonyos alapvető állandók - amelyek annak mintegy a szellemi pilléreit jelentik. Az ilyen alapvető szellemi tartalmaknak pedig lehet alanya, nem?

"...az emberi fogalomalkotás nyilván nem hoz létre egy angyalt..."

Nem lehet, hogy az emberi fogalomalkotás csak felfedezi az Isten által teremtett világot, benne annak a létező szellemi tartalmaival? Nem lehet, hogy Isten tervében benne volt, hogy pont ilyen fogalmakat alkossunk, és ezek által megismerjük az Ő nagyságát is, meg valamicskét a szellemi világból is? Bár ismerem Martin Rees-nek a Csak hat szám című könyvét, melynek lényege, hogy az Univerzum minden jelensége visszavezethető mindössze hat állandóra. De szerintem lehet, hogy az ezekből összeálló jelenségeknek is lesz önálló, sajátos szellemi tartalma, attól még, hogy fizikailag vagy matematikailag még alapvetőbb dolgokra vezethetők vissza - azért, mert Isten nem véletlenül teremtette éppen ilyenre a világot. (Gondolom én.) Lehet, hogy ami összeáll az állandók, törvények alapján - pl. csillagok -, az azért áll össze éppen így, Isten terve szerint, mert megfelel valamilyen angyal "karakterének", szellemi jellegének.

De az igaz, hogy nehéz meghúzni a határt. Beszélhetünk a szellő angyaláról, vagy a szévész angyaláról külön-külön? Fogalmunk sincs. Ha viszont ilyen homályos és vitatható a kapcsolata az angyaloknak a mi fizikai világunkkal, akkor emiatt is nehéz kérdés egy kicsit a számomra, hogy hogyan illesszem be a hitembe a bennük való hitet.

Hasonlóan homályosnak tűnik előttem az, hogy ha történik valamilyen jó vagy rossz esemény valakivel, akkor ezt mennyire kell különleges szellemi okoknak (is) tulajdonítani.

Az a jó abban, ha az ember keveset tud, hogy még sokat tanulhat.

Mindenesetre azért a Hagiosz lista olvasásának lett rám annyi hatása, hogy elkezdtem időnként az őrangyalomhoz is imádkozni, sőt, egy idő óta rendszeresen szerepel ez az esti imádságaim között. (Úgy tűnik, mintha azóta nyugodtabban aludnék.)

Fausztina nővér látomásáról pedig azt gondolom, hogy csak annyit jelent biztosan, hogy az imádságaink, mivel Isten jelenlétét közvetítik a teremtett világba, valamiképpen befolyásolják azt a titokzatos teremtett szellemi világot, amely az angyaloké, és amelyről keveset tudunk, de ezen keresztül a teremtett fizikai világot is. Nem adatott meg azt tudnunk, hogy mindez pontosan hogyan történik. A vihar angyala, és annak az akadályozása csak egy leegyszerűsítő profétikus kép, amely ezt a tanítást mutatja be. Hogy volt-e annak a viharnak egy valóságos konkrét angyala (illetve hogy van-e egy-egy konkrét viharnak egy-egy konkrét angyala), az szerintem ebből a látomásból nem deríthető ki.

(Tatuka:)

Az égi mechanika nevezetes problémája a /háromtest-probléma/: határozzuk meg három, pontszerű test mozgását, ha rájuk csak a Newton-féle kölcsönös gravitációs vonzóerők hatnak! A háromtest-probléma vizsgálatával számos nagy matematikus foglalkozott. A múlt század végén H. Poincaré (1889) bizonyította be, hogy a háromtest-probléma nem integrálható. Az, hogy nem integrálható, azt jelenti, hogy nincs képlet formájában felírható megoldás. Ez addig volt nagy probléma, míg nem léteztek nagyteljesítményű számítógépek. Ugyanis csak a számítógép teljesítményétől függ, hogy mekkora potossággal tud közelítő megoldást számolni a testek mozgására. A numerikus megoldás (számítógéppel) úgy néz ki, hogy egy koordinátarendszerben lépésről lépésre adott időközönként kiszámolja, hogy a testeknek, hol kell lenniük (közelítő pontossággal). Az eredmény táblázat, nem képlet. A képlet abszolút pontos lenne, de itt olyan nincs.

(Bambino:)

Azt hiszem, hogy van azért néhány olyan alapvető jelenség és törvény a világunkban - pl. gravitáció, elektromosság, bizonyos alapvető állandók - amelyek annak mintegy a szellemi pilléreit jelentik. Az ilyen alapvető szellemi tartalmaknak pedig lehet alanya, nem?

Természetesen lehet. A kérdés azonban a vihar angyalára vonatkozott. Válaszom lényege az volt, hogy valahol mélyen, az anyagvilágot kormányzó _valódi_ törvények szintjén bizonyos, hogy szellemi alapjai vannak a világnak, bár arról nem vagyok meggyőződve, hogy ehhez Isten angyalok segítségét veszi igénybe. De az ilyen kérdésekben bizonytalan vagyok.

Amiben viszont legjobb tudásom szerint biztos vagyok az az, hogy jelenlegi fizikai törvényeink és fogalmaink nem egyeznek meg az anyag valódi törvényeivel.

Jelen tudásunk szerint az anyagot 4 alapvető kölcsönhatás kormányozza: a gravitáció, az elektromosság, a magerők (erős kölcsönhatás) és a gyenge kölcsönhatás. Külön-külön mindegyiknek elég jó elmélete van, sőt pl. az elektromos és gyenge kölcsönhatásokról kiderült, hogy kezelhetők egységesen egy "elektrongyenge" kölcsönhatás két különböző megnyilvánulásaként.

A gravitációt leíró összefüggéseink és a többiek azonban nem férnek össze a fizikusok nagy bánatára. Ha a különböző kölcsönhatások összefüggéseit egyszerre alkalmazzuk, akkor azokból mindig olyan dolgok jönnek ki, amilyenek a valóságban nincsenek. A "nagy egyesített elmélettel" már kb. 50 éve próbálkoznak, de eddig egyértelmű siker nincs. Biztos van valami zűr tehát az alapvető kölcsönhatásokkal, pontosabban az emberi elméletekkel.

De még egyszer: biztos vagyok benne, hogy Isten alkotta meg az anyag törvényeit, Ő tartja fenn a mindenséget és újjá is fogja alkotni, így tehát az anyag törvényeinek pilléreit a szellemvilág tartja, de még a jelenlegi legalapvetőbb ember-alkotta fizikai törvények és fogalmak is önellentmondásokat tartalmaznak, ezért nem tudok nyugodtan beszélni a "gravitáció angyaláról" vagy az "elektrongyenge kölcsönhatás angyaláról"

Nem lehet, hogy az emberi fogalomalkotás csak felfedezi az Isten által teremtett világot, benne annak a létező szellemi tartalmaival? Nem lehet, hogy Isten tervében benne volt, hogy pont ilyen fogalmakat alkossunk, és ezek által megismerjük az Ő nagyságát is, meg valamicskét a szellemi

Elvileg lehet. Ami a szellemi jellegű dolgokat (szeretet, hűség, stb) illeti, bizonyára így is van. Az anyagvilág törvényeiről azonban nem ezt gondolom. Nem ismételném meg előző levelem, csak utalnék rá: Minden elméletünkről tudjuk, hogy csak modelljei a valóságnak, mert teljes pontossággal sosem teljesülnek és igen sokszor ugyanazt a jelenséget teljesen különböző szemléletű elméletek ugyanolyan pontossággal írják le. Pl. melyik a valóságos: a mechanika newtoni felfogása (lokális, ható ok szemléletű), vagy a hamiltoni (variációs, célok szemléletű)? Az egyik használja az "erő" fogalmát, a másik nem, de mindegyik jó közelítést ad, ha a sebességek sokkal kisebbek a fényénél. (Ámbár tudjuk, hogy kis sebességnél is pontatlanok, csak ez a 10. tizedesjegy után jelentkezik.) Az, hogy az anyag törvényei ilyen furcsa bújócskát játszanak velünk, hogy mindig akadunk új dologra, az számomra Isten nagyságáról beszél. A természet rendje valóban csodálni való és Istenre utal a nyitott szívű emberek számára. Érdekes játék ez: az anyagvilág nem a káosz állapotában van, mert sok szabályt felismerünk benne, de nem is érjük fel eszünkkel minden vonatkozását. Alkotunk ilyen-olyan elméleteket, de ezek nem fedik le a valóságot úgy, mint a parketta a szoba padlóját, hanem egy-egy rész szépen ki van rakva, de ahol a különböző parketta-tartományok összeérnek, ott szabálytalan, betölthetetlennek tűnő hézagok tátonganak, néhol meg több, teljesen más mintázatú padlóréteg fedi egymást. A világ valódi törvényei biztos nem ilyen félresikerült munkák.

Lehet, hogy ami összeáll az állandók, törvények alapján - pl. csillagok -, az azért áll össze éppen így, Isten terve szerint, mert megfelel valamilyen angyal "karakterének", szellemi jellegének.

Ekkor nem értem, hogy az alaptörvények alanyaiul szolgáló angyalok vagy a "csillagok angyala" lesz a "csillag" szellemi alanya.

De az igaz, hogy nehéz meghúzni a határt. Beszélhetünk a szellő angyaláról, vagy a szévész angyaláról külön-külön? Fogalmunk sincs. Ha viszont ilyen homályos és vitatható a kapcsolata az angyaloknak a mi fizikai világunkkal, akkor emiatt is nehéz kérdés egy kicsit a számomra, hogy hogyan illesszem be a hitembe a bennük való hitet.

Számomra ez nem probléma. Szerintem nincs értelme szellő angyaláról beszélni. Az ember-alkotta fogalmak mögé nem rendelődik egy szellemi személy. Hiszek az angyalok létében: szellemi teremtmények, elsősorban a szellemvilágon belüli a tevékenységi körük (közvetíthetik Isten üzenetét, indíthatnak minket, lélekkel rendelkező embereket jóra vagy rosszra attól függően, melyik oldalon állnak, stb.) Bizonyos mértékben hathatnak az anyagvilágra is az Isten által nekik szabott és megengedett mértéken belül. Nem látom szükségszerűnek viszont, hogy az anyagvilágról alkotott fogalmaink mögé angyalokat kellene rendelni. Az angyalok személyes volta számomra nagyon nehezen egyeztethető össze azzal, hogy ők hordozzák az olyan dolgok szellemi alapjait, mint pl. a "vihar" vagy a "hősugárzás". Tegyük fel, hogy van "minden viharok angyala". Ez az angyal jó vagy rossz angyal? Ha egy angyala van minden viharnak, csak az egyik eset állhat fenn. Minden vihar jó? Minden vihar rossz? Egyik sem. A "vihar" egy semleges természeti jelenség, mely lehet csak egyszerű természeti jelenség, mely a fizika törvényei szerint automatikusan képződik, de ha egy szellemi lény hatással bír az anyagra, felhasználhatja saját céljaira is. Sok vihar szolgálja Isten tervét a Bibliában. Máskor a Sátán terveit mozdítja elő. Ismét máskor nincs lelki vonatkozása. Ezért gondolom, hogy nincs olyan, hogy egyetlen angyal áll minden vihar mögött. Az, hogy nem az angyalok állnak a természetről alkotott foglamaink mögött, nem jelent semmi hitbéli nehézséget számomra.

Hasonlóan homályosnak tűnik előttem az, hogy ha történik valamilyen jó vagy rossz esemény valakivel, akkor ezt mennyire kell különleges szellemi okoknak (is) tulajdonítani.

Esete válogatja. Valamikor kifejezetten érezhető az emberen kívüli szellemi hatás. Máskor csak a háttérben zajlik valami, ami ránk is hat. De sokszor magunk vagyunk azok a szellemi létezők (hisz van lelkünk), akik jónak vagy a rossznak a forrásai vagyunk. Általánosságban szerintem nem lehet kérdésedre válaszolni.

Mindenesetre azért a Hagiosz lista olvasásának lett rám annyi hatása, hogy elkezdtem időnként az őrangyalomhoz is imádkozni, sőt, egy idő óta rendszeresen szerepel ez az esti imádságaim között. (Úgy tűnik, mintha azóta nyugodtabban aludnék.)

Az jó! Én is imádkozom az őrangyalomhoz. (A Newton-törvények angyalához nem :-) )

Fausztina nővér látomásáról pedig azt gondolom, hogy csak annyit jelent

...

leegyszerűsítő profétikus kép, amely ezt a tanítást mutatja be. Hogy volt-e annak a viharnak egy valóságos konkrét angyala (illetve hogy van-e egy-egy konkrét viharnak egy-egy konkrét angyala), az szerintem ebből a látomásból nem deríthető ki.

Egyetértek!

(Tigrisarc:)

Köszönöm, nyilván erről volt szó. Csak azért rángattam ide a dolgot, hogy szemléltessem, milyen nehéz egy kölcsönhatást leírni, még a fizikai világban is. Az angyaloknál nem is gondolhatunk arra, hogy kielemezzük különböző természetüket és kölcsönös viszonyukat. A New Age angyaltan tünteti fel magát mindentudónak, mi maradjunk annál a kevésnél, amit valóban tudunk.

Jellegzetesnek tartom 1Kir 22,19-23-ban, ahogy Mikeás próféta leírja a mennyei jelenetet. "Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?" - kérdezi az Úr a mennyei sereget. Előáll egy lélek: "Én rászedem." Az Úr kérdésére: "Hogyan?", azt válaszolja a lélek: "Kimegyek, s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában." Mikeás így folytatja: "Íme, a hazugság lelkét adta az Úr valamennyi prófétád szájába..."

Persze szemléltetésről van szó; ami nekünk legfurcsább, hogy a jó és rossz lelkek nincsenek szétválasztva. Ez máshol is gyakori az Ószövetségben.

De az a sokatmondó, hogy nem arról van szó: "Előállt a hazugság lelke." Előállt egy (rossz) lélek, és vállalkozott arra, hogy a hazugság lelke legyen. Vagyis nincs állandó jelleggel összekötve ez a lélek és a hazugság, hanem mostani funkciója által vált a hazugság lelkévé.

Ugyanígy, amikor "a vihar angyaláról" van szó, azt se kell okvetlenül úgy érteni, hogy egyetlen angyal áll szükségképpeni kötelékben a viharral általában vagy akár ezzel a konkrét viharral. Akár egy angyalról van szó, akár többről, a viharban megvalósuló eszme szellemi hodozója/hordozói nevezhetők a vihar angyalának. Lehet, hogy nagyon sok angyalról van szó, bonyolult mellé- és alárendeltségi kötelékekben. Ezért írtam: abban a helyzetben vagyok, hogy egyetlen kérdésedre se tudok válaszolni... Nincs rosszabb annál, mintha beavatottnak tüntetjük föl magunkat olyan dolgokban, amelyekbe Isten nem avatott be minket. A kilenc angyali karról szóló tanítás is ilyen volt, önkényesen más-más angyali karnak tekintettek minden angyalokra vonatkozó elnevezést. Ez a tanítás konzervatív teológiai könyvekben még makacsul fel-felbukkan, ugyanakkor a szekularista teológia még az angyaloknak az embertől független létezését is tagadja.

Kissé komikus, de nem irreális módon imádkoztam egyszer, amikor a gyóntatószékben nagyon gyötörni kezdett a gyomorégés. Nem akart elmúlni. Azóta szereztem rá gyógyszert, meg sokat javult is a gyomrom, de akkor nem volt szerem, és tehetetlenségemben a "lúgos kémhatás angyalát" hívtam segítségül, hogy semlegesítse a gyomorsavat. S bármilyen fura is ez így, a gyomorégés hamarosan megszűnt. Valami szellemi valóságot mégiscsak megérintettem ezzel az imával, ha nem is tudom leírni, milyet. (Idetartozik az is, amit a Királyi Pál utcai csata néven írtam le a Zsebpagodában, és azt hiszem, a Kerubban is.) A fizikai világnak van szellemi háttere, de ne próbáljuk a szellemi valóságot a fizikai mintájára osztályozni.

Úgy gondolom, legmélyebbre akkor hatolhatunk az angyalokkal való ismeretségben, ha személyes őrangyalunkkal bensőséges kapcsolatot ápolunk. Az ő természetét valamennyire kiismerhetjük. Én egyet tudok róla határozottan: hihetetlenül jó, készséges.

Ezekről a dolgokról részletesen írtam a Kerubban. Persze senki nem köteles egyetérteni velem. De ima-gyakorlatomat döntően befolyásolta ez a szemlélet. Nem Isten szándékait befolyásolja az ima, hanem a teremtett valóságot.

Tartalom

A vihar angyala