Szárazbab főzelék két keménytojással. Az ám, nem úgy, mint szegény helyen. Ahogy elrendezkedem az asztal mellett, eszembe jut az inzulin. Ez most azonnali hatású, nem késtem el beadni. Hát veszem a táskámat, és némi kutatás után kiemelem belőle a tokot. Leteszem a táskát, kinyitom a tokot, kiveszem belőle a "tollat" (töltőtollra emlékeztető injekciós fecskendőt). Leteszem a tokot, és leveszem a toll kupakját. Leteszem a kupakot, az injekciós tűről leveszem a kis műanyag védőkupakot.

Nem volt teljes agyhalál, csak a nyúlványok bénultak le. Jobb fülemre már korábban is gyengén hallottam, csütörtök reggel a bal fülem mondta föl a szolgálatot, de igen radikálisan. Furcsa volt, hogy nem hallom mások beszédét. Különösen furcsa volt így gyóntatni. Első péntek, szombat este, vasárnap reggel, hétfő délután... Úgy bömböltem, hogy a hívek a gyóntatóteremben befogták a fülüket, nehogy a gyónási titok ördöge elvigye őket. De a gyónók sohasem tudtak elég hangosan bömbölni nekem. Tarthatatlan állapot volt.

Gargoyle = vízköpő szörny. Amilyen a gót templomok csatornáin van. Wodehouse kedvenc szavai közé tartozik, a magyar fordítók mindig kínlódnak visszaadásával. Egyszer komolyan is találkoztam vele, egy angol anyuka beszámolójában, akinek kromoszóma-rendellenség miatt torzszülött gyermeke jött világra. Betegsége az orvosok szerint gargoylism. Talán tudományosabb neve is van, de azt már elfelejtettem. Magyarra így lehetne fordítani: szörnypofaság. Ritka betegség.

 Ész! Ész! Ész!

Jövök visszefelé reggeli szentmisémről, a goareg-terelő útvonalon, ami három közlekedési jelzőlámpát is magában foglal. A harmadiknál, a Centrál kávéháznál, mellém sorakozik egy lány. Tömzsi, szabályos arcú, tisztességesen öltözött, barnabőrű, és egy dalt énekel félhangosan. Cigány?

Az eső es. Az már csak olyan. Ez a definíciója. De nekem fogytán a lepragyógyszerem, megkockáztatom hát az expedíciót. Kinyitom az esernyőt és járok a vízen. Sajnos, a rám annyira jellemző éleselméjűséggel összekeverem a Petőfi Sándor utcát a Városház utcával, így hát nem tudom, hol terül el az orvosi rendelő.  Túl vagyok rajta vagy még innen, átléptem már a Rubicont vagy még tovább kell mennem?

– Sokat politizálsz, Koloán.

– Ha egyszer dühös vagyok.

– Hát mosd ki a mosnivalót, vezesd le azon a mérgedet.

– Ja?

– Minden tekintetben ja.

– Tűzharmat???!!! Visszajöttél???!!!

– Nem, még csak az árnyékom vagyok. 

Emlékszem egy riportra, amit Hoffmann Rózsa (akkor még reménybeli) oktatásügyi államtitkárral készített a rádióban egy riporternő, aki végig agresszíven kérdezett. (Nem a tegnapi Vasárnapi Újság riportjáról beszélek, az korrekt volt.) Hoffmann Rózsa barátságos hangon, tárgyilagosan válaszolgatott, de engem a kérdések fölháborítottak. „Miért jó a gyerekeknek az osztályzás?” „Miért jó a gyerekeknek a buktatás?” Az ilyen kérdések eleve azt sejtetik, hogy nem jó.

Tölgyessy Péter magas kultúrájú, nagyműveltségű politikai elemző. Hétfő reggel meg szoktam hallgatni műsorait, és tájékozatlan kiselefánt létemre sok mindent megértek belőlük. Az azonban már föltűnt, hogy a FIideszről soha nem nyilatkozik rokonszenvvel, bár sikereit ma reggel vitán felül elismerte. Ugyanakkor úgy állította be a helyzetet, hogy Orbán visszatáncolt eredeti elképzeléseihez képest.

Álmomban farkasüvöltést hallottam. Többször ismétlődött, rácsodálkoztam: ilyen a farkasüvöltés? Ténylegesen aligha ilyen, valamilyen valóságos zaj szűrődhetett be az álomba. Úgy tűnt, a rádióban szól, de azon fantáziáltam, milyen lehet a fenevad tényleges jelenlétében lenni, valami táborban, a szabadban. Még az is fölmerült (vagy ezt később álmodtam hozzá?), hogy ez egy timberwolf.

Ne üvöltözz, Fenevad. Tudom, hogy itt vagy. 

Jövök ki a gyógyszertárból, csalogatom csemegével Muci paripámat, lepke szellő lebegteti tengerzöld ruhámat... Hát nem tengerzöld éppen, de lebegteti, az a fő. Akár egy árfolyamot.  „A nap az tűz, a nap az ég” –  nyögdeli Babits egy halálvágytól áthatott versében. Yes it does, de ha van lepke szellő, még egy Koloán is kibírja halálvágy nélkül. Csakhogy szép idő van végre, nem folyik állandóan víz a nyakamba az egek csatornáiból.

A bankárok véres könnyeket sírnak, amiért az új kormány nem a kisembert sanyargatja, hanem őket. Jaj de sajnálom a boldogtalanokat. Hajrá, Viktor!