Kihagyás

Maczkóblog

Lassan, de azért biztosan közeleg az év vége. Már mindennek „nyár-hangulata” van, a 12.-esek elballagtak, mi pedig már órákon is levehetjük az iskolaköpenyt. :)

  • 1 percnyi

Best of 8/b, avagy: idei aranyköpéseink

Lassan, de azért biztosan közeleg az év vége. Már mindennek „nyár-hangulata” van, a 12.-esek elballagtak, mi pedig már órákon is levehetjük az iskolaköpenyt. :)

Azonban az idei tanév sem múlt el aranyköpések nélkül… Ezek (szerintem) legjobbjait szeretném most megosztani- természetesen név nélkül.

(Még egy tavalyi, 7.-es aranyköpés)

Gyakorlati órán
Tanár: „Hogyan rövidítjük azt, hogy lásd?”
Diák: „LSD!”

(Idei, 8.-os aranyköpéseink)

Föciórán
Diák: „A Kaszpi-tenger abban különbözik a többi tengertől, hogy minden oldalról száraz víz veszi körül!”

  • 2 percnyi

8/b papírvár

21-11-12-07-46.jpg

Sok osztálytársam minden reggel hoz egyet a Móriczon meg a metróaluljárókban osztogatott napilapokból. Így hát már szeptember végére rengeteg újság gyűlt össze. A közelgő papírgyűjtés miatt ezeket azonban megőriztük.

Addig-addig gyűjtöttük a papírt, hogy október közepére már nem bírtuk tovább elhelyezni a hányódó papírokat.  Ki kellett találni valamit.

És ekkor jött a nagy ötlet: hátra, a szekrény mellé kéne tenni a felesleget, ott gyűjtjük a papírt. Lelkesen dolgoztunk, és a lapjaira szedett, összegyűrt (azt nem tudom, hogy miért csináltunk galacsinokat az újságpapírokból) újságokat fel is halmoztuk a szekrény mellé, „a 8/b szelektál” címen.

  • 1 percnyi

"Jössz a keresztelőmre?"

A címben szereplő kérdést olyasvalaki tette fel, akiről nem hittem volna: az egyik barátnőm. Mikor egyik reggel az iskolában evvel fogadott, majd' elájultam.

Nem volt ugyanis még megkeresztelve az illető, és ez kihatott az életére: rettenetes lelkiállapotban volt, és mindenféle hülyeségeket is csinált. Egyszer pedig még azt is pedzegette, hogy buddhista szeretne lenni.

Végül egy-két másik barátnőmmel megbeszéltük, hogy imádkozunk érte, a megtéréséért. Emberileg mi ugyanis már nem tehettünk semmit, teljesen rossz lelkiállapota miatt akkor ránk már nem is nagyon hallgatott. Ha ilyesmivel jöttünk, mindig belénk kötött.

  • 3 percnyi

Finnországi élményeim/1

Az idén nyáron nagy álmom vált valóra: kimehettem Finnországba a nagynénémékhez! Anyukám húga ugyanis már 8 éve kint él családjával, és eddig csak nagy ritkán találkoztunk, mikor nyaranként hazajöttek. És már évek óta pedzegettük, hogy mi lenne, ha kimennék. Érthető hát, hogy mennyire örültem, mikor az újabb fejleményekről hallottam: időpont megbeszélve, repülőjegy lefoglalva, stb. De jó! És külön izgalomnak ígérkezett, hogy ezúttal nem a szűkebb családommal, hanem a másik nagynénémmel utaztam. Egyszóval már nagyon vártam az utazást.

  • 3 percnyi

Finnországi élményeim/2

Harmadik napon Zsumbinak be kellett mennie Tamperébe, így nagynénénkkel maradtunk otthon, mi, az öt gyerek. Nagy program nem is volt, egy közeli játszótérre mentünk. Én az ilyen helyeken halálra szoktam unni magam, de szerencsére legidősebb unokatesóm, Boti, csak néhány évvel fiatalabb nálam, vele jól elbeszélgettünk. A kisebbek viszont elemükben voltak: rohangáltak, fára másztak és Angry Birds meséket találtak ki.

Másfél óra önfeledt játék után irány haza, mindenki éhes, vár már az ebéd. Na, a hazaút kissé nehézkesre sikeredett, lévén, hogy Luca, a legkisebb unokahúgom rajong a lepkékért.