Kihagyás

Circo blogja

A csodák tanításáról könyvről keresztény szemmel

A csodák tanítása című tananyagról ‒ katolikus szemmel

A csodák tanítása ‒ ezoterikus alapmű A csodák tanítása ezoterikus alapmű, a New Age Bibliájaként is ismert. Helen Schucman amerikai pszichológus írta le „belső diktálás” útján. A csodák tanítása három részből álló tananyag: a tanítások könyve, a gyakorlatok munkafüzete, a tanári kézikönyv. A könyv „belső diktálás” útján készült, és először 1976-ban jelent meg. A csodák tanítása az egyik legártalmasabb könyv a keresztények számára Benedict Groeschel katolikus teológus és pszichológus szerint.

Boldogságórák

Felbukkant egy újabb báránybőrbe bújt farkas...Berkecz Franciska SSS és Roska Péter atya írását adom közzé alant.

Boldogságórák ‒ kérdések és dilemmák keresztény szemszögből

Reflexió továbbgondolásra ‒ elsősorban keresztény pedagógusok részére

Elöljáróban Nemrégiben egy pedagógus ismerősöm elmondta, hogy az iskolájukban felvetődött, hogy 2018 őszétől beneveznek a Boldog óvoda – boldog iskola programba, és bevezetik a boldogságórákat egyes osztályok órarendjébe. Az igazgató a pedagógusok véleményét kérte a döntés meghozatalához.

Reveláció a fürdőkádban

Életem nagyon fontos elemévé vált a dicsőítés. A közösségi alkalmakon 100 éve dicsőítünk, mert tudjuk és tudtuk, hogy a dicsőítés fontos. Igen, de nem értettük, hogy mi az, hogy dicsőíteni és azt sem, hogy miért fontos. Csak csináltuk, ahogy gondoltuk, hogy kell, gitároztunk és énekeltünk a sárga könyvből és máshonnan dalokat , amire nem mondom, hogy nem volt áldott, -szép, kellemes, áhítatos volt. De messze volt attól, amit a dicsőítés valóban jelent.

2014-ben az első augsburgi kiruccanásunk után fogadalmat tettünk, hogy heti 1x1 órát dicsőítünk, eleinte azért, hogy Magyarországon legyenek Imádság Házák (jelentem, azóta 5 van, a legtöbb/ország Európában)

3 éve dicsőítünk heti rendszerességgel és ezalatt egészen különös dolgokat értettünk és tapasztalatunk meg.

Rubina

Ez a vers Gábor atya műve, én csak íródeákoskodtam neki. De mivel hirtelenjében nem emlékezett a saját felhasználónevére , így abban egyeztünk meg, hogy az én blogomba tesszük fel a verset. Megtiszteltetés :) Kérése szerint megosztom a fb-on, ezt a kórházi élményből született friss művét.

A címét én adom neki, mert az nem volt, majd a szerző átírja :)

Rubina

szép fejét a nagyi vállára hajtja

fölötte az őrangyal tiszta kardja

rubin mélységek fölött lebeg, huncut

mosollyal és a gonoszságról nem tud.

Tanúságtétel a dicsőítés életet átformáló erejéről

2001-, a Silos-i bencés monostor apátjával készült egy interjú, akinek a könyve akkoriban jelent meg és nagy visszhangot kapott. Feltették neki azt a kérdést, ami sok világi emberben felötlik: mi értelme van a kontemplatív életnek, az egész napos imának? Mi haszna van? Akkor nagyon megérintett az apát válasza, mert kimondott egy igazságot, ami bennem volt, csak nem tudtam megfogalmazni: a legszebb dolog a világon énekelni állandóan Istennek arról, hogy Ő milyen gyönyörű.

De még sok évnek el kellett telnie ahhoz, hogy magam is megtapasztaljam ezt az igazságot.

Mit tesz Isten Európában? (a migránsokat is beleértve :) )

Jól van, lőjetek le, ha unalmas vagyok. De van egy újabb puzzle darabkám és már megint tűzbe jöttem ettől.

Hú, azt sem tudom, hol kezdjem. Talán kezdem egy 2009-es próféciával. Sőt előbbről kell kezdjem, bő 100 évvel. Ne haragudj, Talake, az ismétlésért, de muszáj, hogy minden érthető legyen. Szóval 1904-14 közt vagyunk és 3 prófécia hangzik el, 3 nagy embertől, Charles Parham-től, William Seymourtól és Maria Woodworth Ettertől, nevezetesen, hogy amit ők látnak, az a korai eső. És 100-110 év múlva a kései esők idején, a Szentlélek olyan áradása jön el, mely messze felülmúlja mindazt, amit ők láttak. (hogy mit láttak és kik ők, azt a neten keresed meg TALAKE, lesz tőle egy jó napod, garantálom) Aztán az 50-es években Demos Shakarian A legboldogabb emberek a Földön c. könyv szerzőjének volt egy látomása, ide másolok egy részt belőle, előre elnézésed kérve az angolságért, fordítom majd, ha lesz csepp időm:

Whether the world was turning, or whether I was traveling around it, I do not know. But now beneath me the continent of South America. Then Africa. Europe. Asia. I could see people on the earth – millions and millions of them standing shoulder to shoulder. Then, just as a camera can zoom in at a football game to show first the stadium, then the players, then the very laces on the football, my vision seemed to move in on the millions of men, I could see tiny details of thousands and thousands of faces. Everywhere it was the same.. Brown faces, black faces, white faces – every one rigid, wretched, every one locked in his own private death.“Lord!” I cried. “What is the matter with them? Lord, help them!”

“My son, what you see next is going to happen soon.”

The earth was turning – or I was moving around it – a second time. Below me again were millions upon millions of men. But what a difference! This time heads were raised. Eyes shone with joy. Hands were lifted towards heaven. These men who had been isolated, each in his prison of self were linked in a community of love and adoration. Asia. Africa. America – everywhere death had turned to life. And then the vision was over.

Nos, ez a nem is olyan távoli múlt. Még közelebb jőve az időben, 2009-ben megjelenik Damian prófétikus cikke a Good Newsban, melyben ezt írja:

Azt hiszem, most mi is a Jordán partján állunk. Mint mozgalom, mi is a sivatagot jártuk a 70-es évek csodálatos napjai után.  Most, 40 év után, a partszélén állunk valami újnak. Valaminek, ami a megújulás nagy  beteljesülését ígéri válaszként XXIII. János prófétikus imájára: Urunk, újítsd meg jeleidet és csodáidat napjainkban, adj Új Pünkösdöt! Meggyőződésem szerint 3 éven belül egy teljesen más spirituális környezetben fogjuk magunkat találni és 5 éven belül a katolikus Karizmatikus Megújulásra új korszak fog köszönteni (írta ezt D 2009-ben). Nagy harcok és nagy győzelmek ideje közeleg.

Úgy érzem, Isten 3 dolgot szeretne hangsúlyozni ebben az új időszakban:

  1. Alázat
  2. Egység
  3. Természetfeletti hit a csodákban

Eddig az idézet.

Amiről most akarok írni, az az egységnek egy fantasztikus újabb lépés a pápa részéről, aki az elmúlt években, mióta pápa, rengeteg egyházzal engesztelődött ki, koptokkal, ortodoxokkal, evangéliumi, anglikán, pünkösdista és egyéb szabadkeresztény egyházakkal. (itt olvashatsz arról, hogy élte meg ezt egy „nagyágyú” szabadkeresztény, Kris Vallotton a pápával való találkozóját, hogyan olvadt el a gyanakvása és hogyan vált pápa -fan-né J http://krisvallotton.com/pope-francis/ )

És a jó hír jöjjön végre: 2017-én pünkösdjére a pápa Rómába hívta a katolikus karizmatikusokat és a szabad keresztény egyházakat, együtt ünnepelni a Szentlélek kiáradását! Hát mi lehet ennél szebb? Rómában, az Egyház szívében a Szentlélek általi egységben az Egyház megtört, megosztott teste együtt, egységben ünnepel a pápával.

És emlékezzünk, hogy Damian azt mondta, hogy a 3,  100 évvel ezelőtt prófécia beteljesülésének az egyik jele a 3-ból az egység lesz.

Talake, azt hiszem, nagyon izgalmas egyháztörténeti időket élünk. Isten felrázta a kontinenst. Valaki azt mondta nekem, hogy mi nem mentünk a moszlimokat megtéríteni, így most ők jönnek ide megtérni. És tudod, mi történik velük? Megtérnek! Álmokat látnak, jelenéseket, és megtérnek. Íme egy történet, Johannes Hartl mesélte: egy moszlimnak álmában megjelent Jézus. Másnap a moszlim elment a közeli keresztény vezetőhöz, és mondta neki, hogy ő találkozott Jézussal és meg akar keresztelkedni. A pap, lelkész, akárki ránézett és megpróbálta lebeszélni: gondold át, ez veszélyes, meg is halhatsz miatta. A moszlim elgondolkodva ránézett és azt mondta: TE NEM találkoztál még Jézussal, igaz?

És hogy ez mennyire valós, arról rengeteg tanúságtételt találhatsz itt:

http://idokjelei.hu/2015/12/rejtett-ebredes-az-iszlam-vilagban/

http://orientalista.hu/muszlimok-ezrei-ternek-a-keresztyen-vallasra-eszak-irakban/

https://www.youtube.com/watch?v=NMMsKicQSn8

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egyre-tobb-menekult-veszi-fel-keresztenyseget-europaban

https://www.youtube.com/watch?v=RjfUZlv8m3I

És tudod azt is, hogy arab keresztények már készítik a misszionáriusaikat ide Európába, arab nyelvű Bibliával és minden más evangelizációs eszközzel felszerelve, olyan misszionáriusokat, akik ismerik a nyelvüket és kultúrájukat? És tudod, hogy az egész szabadkeresztény világ Európára fókuszál és azt mondja, hogy itt az aratás ideje? (Többet erről itt: Hűha-ki merné ezek után azt állítani, hogy Isten nem készül valami nagyon nagy "dobásra"? )

Tehát látod, mi történik? Míg egyik oldalon az iszlám fenyeget, közben Isten hatalmas ereje és seregei mozgolódnak, sorra nyílnak az imádság házák Európában, most már folyamatosan, folyamatosan száll fel a dicséret Isten színe elé. És ez a mi fegyverünk. Az imádás és dicsőítés. Fiatalok ezrei dicsőítik Istent éjjel és nappal, utcán és házban. Már itthon is. Európából száll fel a dicséret tömjénfüstje folyamatosan és a moszlimok megtérnek, a jelek, csodák megszaporodnak, Isten megjelenik. El tudod képzelni, ha kitartunk ebben, elvész Európa?

Zárásul hadd álljon itt egy másik történet. A közösségünk tagjai új szolgálatba kezdtek, utcai evangelizációba. A sima, hagyományos utcai evangelizációba. Igen ám, de ma már az a fajta evangelizáció, hogy hát ne haragudj, bocsika, hogy zavarlak, mond-e neked esetleg valamit a Jézus név, nem igazán nyerő. Máshogy kezdjük, mégpedig úgy, hogy: van-e olyan problémád, amiért imádkozzunk? Erre többnyire igent mondanak az emberek. Nos, egy hindu házaspárhoz mentek oda, ahol a férfinek rövidebb volt az egyik lába, mint a másik. Megengedte, hogy imádkozzanak érte, és ott szemük láttára kinőtt az a plusz hiányzó 2-3 cm. Közben odajött az asszony, és mondja, hát te mit csinálsz itt, kérdezi a férjét.

  • Jézus meggyógyított! -kiabálja a férje
  • De hát te nem is hiszel Jézusban.
  • De most már hiszek!

Na valahogy így.

Talake, arra szeretném rányitni a szemed, hogy nagy dolgok tanúi vagyunk. Hogy ez a remény ideje és nem a huhogásé. Hogy van fegyverünk, és ez pedig a folyamatos dicsőítés és hálaadás. Hogy lásd meg, mit tesz Isten, milyen gyönyörűen bomlanak ki szemünk láttára az Ő dicsőséges és győzedelmes tervei. És hogy néha vértanúk serege kíséri? Igen. Lehetséges. Benne van a pakliban. Mégis a győztes oldalon állunk és ha figyelsz, és nem hagyod, hogy az ellenség reménytelenséget és lemondást súgjon neked és elhomályosítsa a látásod, akkor éppenséggel még örvendezhetsz is Isten „nagy dobásán” és részese is lehetsz.

A dicsőítés lényegéről

A dicsőítésről (az áprilisi és májusi Fire&Light-okon elhangzott tanítások alapján)

Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.

Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.

A dicsőítő ima lényege, hogy Istent Önmagáért dicséri. Ahogy a Katekizmus írja: A dicséret az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsőíti Őt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ő VAN.

Hűha-ki merné ezek után azt állítani, hogy Isten nem készül valami nagyon nagy "dobásra"?

Ki merné azt mondani, hogy nem igaz????

Isten sorra, sorra, sorra küldi a megerősítéseket és jeleket, lassan ez a blog már másról sem szól, csak hogy dekódolom és leírom, amit érzek, látok, tapasztalok, hogy Isten Ujja ír Európában az ébredésről. Íme, itt a következő darabka, ki meri azt mondani, hogy nincs itt az aratás ideje, hogy nem történik semmi, hogy nem remeg a levegő, nem forrósodik a talaj, nem állunk valami hihetetlenül szép és hatalmas dolog küszöbén??

Svájcban májusban összegyűlt néhány keresztény nagyágyú, akik közül Johannes Hartl magáról azt mondta, szolgálata a legkisebb ezek közül, és tudjátok, mekkora az ő szolgálata… (aki nem, az olvassa el a "MEHR 2014 azaz új idők jelei"

Nos, ilyen emberek gyűltek össze:

Keresztény szolgálatvezetők, akik vagy európaiak, vagy ide hívja őket az Úr szolgálni, gyűltek össze, hogy együtt imádkozva keressék a kontinens ébredésének útját.

Még mindig Felház

És még mindig Felház

Sok olyan kommentet olvasok, amelyek egy része jogosnak tűnik, hogy „hol voltak ezek a fiatalok, amikor mi a szellemi homokzsákokat hordtuk a sötétségben” és miért van, hogy „mi évekig böjtöltünk és ők villantanak most ekkorát?”

TALAKE, én is gondolkodtam ezen.

És arra jutottam, hogy az Isten országa köztünk, olyan, mint egy hatalmas (világ)háló. Itt bedobsz egy adag böjtöt és ott belobban a Láng. Itt vértanú lesz valaki, másutt meg megtér egy John Pridmore. Itt évekig imádkoznak csendben a kommunizmus alatt, amott üldözik a keresztényeket, a moszlim országokban pedig álmokat látnak a moszlimok Jézusról és hipp-hopp megtérnek, vagy halottak támadnak fel.

Kései esők, avagy Felház őrület

Kései esők

Itt van! Elérkezett!

Annyira érdekes nézni, ahogy Isten dolgozik! Ha mást nem, épp csak a saját blogjaimat nézem át (összefoglalva itt: "A startpisztoly eldördült!" ) az elmúlt időszakban, az utóbbi pár évben, teljesen tisztán és világosan kirajzolódik belőle, hogyan láttuk, látjuk kibontakozni Isten művét.

Már vártuk, vártuk, vártuk ezt. Ugye 100-110 évvel ezelőtt az Azusa Street környékén egymástól függetlenül 3 ember, akiket az ébredés atyjainak tekintünk,

Charles Parham,

William Seymour (a híres Azusa Street-i ébredés, amit a karizmatikus megújulás kezdetének tartunk, és ahol 1906 április 9-én leszállt a Szentlélek, az emberek leesnek a földre egy ismeretlen erő hatása alatt, van aki zongorázni kezd aki sose tanult, és egyéb hihetetlen manifesztációk, mely hatására egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, az imaórák,  szertartások folyamatosak, az emberek haza se mennek, gyógyulások, szabadulások stb követik ezt)

és Maria Woodworth-Etter megprófétálta (Woodworth-Etter: 1913-ban ezt mondta “We are not yet up to the fullness of the Former Rain and that when the Latter Rain comes, it will far exceed anything we have seen!”), hogy 100 év múlva (1914 környékén vagyunk) az akkorinál sokkal nagyobb Szentlélek áradás borítja el a világot, ahhoz képest amiket ők láttak.

És mit láttak ők? Például Woodworth-Etter szolgálata során egész városok feküdtek le szó szerint a földre, ott ahol voltak, a Szentlélek ereje alatt, a boltban, kocsmákban stb, emberek látomásokat láttak, és amikor felkeltek, a szemtanúk szerint az arcuk ragyogott és Isten dicsőségéről beszéltek és énekeltek. Megszűnt a bűnözés. És ez nekik a korai esők voltak, ők mondták, hogy a kései esők, amiket mi vagyunk hivatva látni messze, messze felülmúlják mindezeket. Nem leszel ettől izgatott, TALAKE? Mert én igen. Nekem lángba borul a szívem ettől…

Most április elején volt az Azusa Street-i ébredés 110. évfordulója. Bill Johnsonék, (Bethel Church, Redding, California, ahol a dicsőség felhője nem olyan régen megjelent például) azt kapták, hogy különleges időszakban élünk, egy olyanban, amikor Isten „ablakot nyit” melyen a kegyelmek kiáradnak és el lehet, el kell kérni ezt a kegyelemet, bele lehet állni ebbe. Ők 40 napos böjtöt hirdettek, majd a legvégén megrendezték az AZUSA NOW című rendezvényt, mely a neten követhető volt, s melyen többezer ember vett részt és 15 órán keresztül dicsőítettek és hívták a Szentlelket. Én már akkor azon imádkoztam, hogy ahogy mi a századelőn lehívtuk a Szentlelket és végül is náluk landolt először, úgy most ők is imádkozzák le és nálunk landoljon először, kölcsönkenyér visszajár alapon.

És tegnap megtörtént az, amit Reinhard Bonnke megprófétált, vagy inkább megálmodott: hogy fiatalok fogják az utcán Istent dicsőíteni Európában.

Mert mi is történt tegnap?

Pár fiatal pár hónapja elkezdte dicsőíteni Istent egyikük nappalijában. Aztán azt gondolták, lévén egyetemistákról szó, hogy mivel a csütörtök a buli nap az egyetemeken, mi lenne, ha nem a bortól részegednének meg csütörtökön a többiek sem, hanem Istentől, ezért nyitottá tették az alkalmakat és kibéreltek a Millenárison egy helyet, ahol csütörtök éjszakánként imádkoztak, dicsőítettek és tanúságot tettek. Az estek egyre több és több fiatalt vonzottak. Aztán, mivel úgy érezték, hogy Isten arra indítja őket- bár ahogy egy kisfilmben elmondják, nem igazán merték elhinni- kibérelték a körcsarnokot tegnap estére. Isten pedig gondoskodott róla, hogy meg is teljen. És hogyan? Nagyon vicces módon: mivel az egyik alapító tag könnyelműen elkövette azt a hibát, hogy Orbán Viktor fiának született, ezért a sajtó rájuk szállt és kialakult a Facebookon a Felház őrület. Tegnap másról sem lehetett olvasni csak a pro és contra nyilatkozatokról. De ez megtette a maga hatását, a media öngólt rúgott: rengetegen imádkozni kezdtek értük, csak nálunk a misén ahol kb 10 en voltunk, 4-en könyörögtek értük a könyörgéseken, pedig előtte nem beszéltek össze, illetve rengeteg embert vonzott  az alkalom. 3000 fő elérése után a kezdést követően az ajtókat be kellett zárni, majd a dicsőítés vezetők felszólították a bent levőket, hogy akinél van gitár, menjen ki és az utcán dicsőítsen a kint rekedtekkel. Tehát a fiatalok az utcán dicsőítették Istent. Egy kétmilliós városban 3000+ . Ez hihetetlen szép!

Egyik ismerősöm aggodalmát fejezte ki, hogy vajon a fiatalok lesznek-e elég alázatosak, hogy elbírják ezt, vagy ez is, mint oly sok pünkösdi lángocska, szalmaláng életű lesz –e. Én ezt nem tudom, de 2 dolgot igen, az egyik, hogy még az apró lángok is hagynak maradandó égésnyomokat, ha valaki föléjük tárja a kezét, és az, hogy 3000 + ember felekezettől függetlenül dicsőíti Istent, az ÖNMAGÁBAN jó. Valamint hogy Cantalamessa atya írja, hogy a karizmatikus megújulást azért tudja Isten jól használni, mert olyan emberekből áll, akiknek nincs dicső múltjuk és valószínűleg nincs extra jövőbeli karrierjük sem, tehát kicsik tudnak maradni.

A Lélek pedig ott fúj ahol akar. És ez már nem is fújás, hanem valóságos orkán! Én teljes szívemből örülök, hogy láthatom!

Próféciák Magyarországról

F. Tibor atya: Egyik alkalommal egy karizmatikus református testvérrel imádkoztam együtt hosszan és mélyen, amikor gyors egymásutánban a következő képeket kaptam. Magasan fentről láttam Hazánk határvonalait. Két angyal szállt le a földre és belevetette a földbe mindazon áldozatok, imák magvait, amit a hívő magyarok hoztak az országért. A gabona gyorsan felnőtt, termést hozott és az angyalok azonnal learatták. Rögtön az aratás után az országunkat betöltötte az élő, kovászos kenyér és dagadt, mint amikor a kalács betölti a fémkeret formáját. A következő pillanatban már úgy láttam a kenyeret, hogy az éppen megsült és az egész ország Isten élő, ízes sült kenyerévé vált. A kenyérhez mindenhonnan jöttek emberek a körülöttünk lévő országokból, törtek belőle egy darabot és elvitték haza, hogy az ő hazájukban is megújulhasson a hit, remény, szeretet. Ennek már tizenhárom éve.

A startpisztoly eldördült!

Egy idő óta minden egyfelé mutat. Minden apró mozaik, minden dal, legyen az bármelyik felekezté, minden konferencia, minden írás, minden tanítás, sőt, bárhová nézek ezt látom: elérkezett az aratás ideje! Már Dr. Mary Healey betlehemi beszámolója után ("Új éra – magyarul!") azt éreztem, igen, eljött az idő!, és erre most újabb megerősítés érkezett. Úgy érzem, mintha minden egyre gyorsabban mozogna és történne, mintha Isten forgószelében ülnénk, mintha a Szentlélek erőteljes jelenlététől szinte vibrálna a levegő.

Béke

Fáradtan érkezem a kórházba éjszakázni. Pörgõs napok vannak a hátam mögött, feszültséggel terhesek, rosszul is alszom miattuk napok óta.
Ahogy belépek az épületbe, az ajtónál 2 anyuka 2 kerekesszékes gyerekkel fogad, az automatából iszogatnak, derűsen beszélgetnek. Ezek a gyerekek olyan betegségben szenvednek, ami miatt pár év múlva már odaát lesznek. Az intellektusuk ép, de a testük lassan feladja a szolgálatot. Vidáman, kedvesen köszöntenek, viccelődünk. Együtt megyünk fel a lifttel az osztályra.

Január

Sűrűre sikerült ez a január. Indult a síeléssel, ami még december vége volt ugyan, majd folytatódott a MEHR konferenciával. Mindkettőről írtam, mindkettő nagyon szép volt, Istennek hála érte!

Ezután viszont Angliába mentünk ki az Anyaházba Chertsey-be, hogy –immáron harmadszor- elköteleződjünk a Cor et Lumen Christi-be. Ezúttal 6-an mentünk.

Ami számomra hátborzongató volt, hogy első ebédkor leültünk Damiannal dumálni és gyakorlatilag azzal kezdte: látjuk-e az idők jeleit, látjuk-e hogy Isten valami egész újat készít és MOST van a most és Isten lassan futásra készít minket, és most már kevesebb ideje van mindenkinek döntéseket hozni, beléptünk a Jordánba és az immár szétnyílt előttünk, és így tovább és így tovább, még ahogy ezt írom is libabőrös leszek, mert Damian elmondta mindazt, amit a MEHR-es beszámolóm elején 3 nappal korábban leírtam.

Hit és gyógyulás

Kristina Cooper interjúja Damian Stayne-nel, a Cor et Lumen Christi alapítójával és a nagyon népszerű “karizma-iskola” nevű tanfolyamok elindítójával, melyek az utóbbi években katolikusokat képeztek arra, hogy hogyan használják a gyógyítás és prófétálás adományát.

GOODNEWS: Hány tanfolyamot tartott eddig?

Damian: Az elmúlt 3 évben mintegy 30 tanfolyamunk volt, több mint 5000 résztvevővel. Angliában, Írországban, több ízben Lengyelországban, Portugáliában és Kelet-Afrikában: Tanzániában, Kenyában, Ugandában.

MEHR 2014 azaz új idők jelei

Az Imádság Háza alakulása kapcsán döntöttünk úgy, hogy idén elmegyünk a Johannes Hartl féle MEHR konferenciára Augsburgba. Ő az, aki már 5-6 éve csinálja jelenleg 15-öd magával az Imádság házát Augsburgban, miközben adományokból élnek és miközben Augsburgban, ahogy írtam, megszűnt a prostitúció, az abortusz és csökken a bűnözés.

Hartl 35 éves, 4 gyereke van és teológiai doktorátusa, fantasztikus figura és azzal, hogy ilyen fiatal, a MEHR és maga a Gebetshaus is főleg a fiatalokat tudja megszólítani, ami fantasztikus.

Passo san Pellegrino

2013-12-28_11-23-03_695.jpg

Ez most nem úgy kezdődött, ahogy szokott. Mert kezdődni úgy szokott, "Obertauern 2005." már hónapokkal a tervezett sítúra előtt, hogy Guidó a békés pillanatokat kihasználva komoly tanulmányokat végezzen a síelés cost/benefitje terén.

Most úgy alakult, hogy egyszerűen azt éreztük, el kell mennünk a két ünnep közt itthonról, mert ha itthon maradunk, nem tudunk kikapcsolni. Jövünk, megyünk, telefonálunk, látogatunk és látogatnak és próbáljuk utolérni magunkat az elmaradt egyéb munkákkal, nem is szólva a háztartásvezetésről, valamint a gyerekekkel való folyamatos, ám igen fárasztó vitatkozásról, hogy ne kockuljanak, segítsenek, menjenek ki a levegőre stb stb stb. Viszont nagyon el voltunk már fáradva, nagyon kellett a kikapcsolás.

Téli pillanatok

Astoria.

Egy kínai lány jön fel az aluljáró lépcsőjén, szorosan összeszorított szemmel: Nem botlik, nem tétovázik, határozottan jön fel, szigorúan zárt szemmel. A lépcső tetején kinyitja a szemét. Vajon miért kellett a lépcsőn összeszorítania a szemét? Talán kívánt egyet odalent és felérve nézte meg, hogy teljesült-e a kívánsága? Valami nagyon szépre gondolt, vagy szépet látott és nem akarta elengedni? Vagy csak a huzat?

MOM park. Barátnőimmel randizok, beülünk egy kávézóba. El kell szaladnom a mellékhelységre, ahol szép hosszú egyenletes sor van, mint mindig a női wc-knél. Miért nem gyártanak több női wc-t mint férfit? A wc csendjében jól hallatszik az áruházban a moraj által szinte észrevehetetlenné tompult karácsonyi dal. Állunk sorban szép csendesen, és hallgatjuk az Ó Tannenbaumot. Groteszk. Nevetek magamban. Csilingelő csengőszóra intézzük folyó ügyeinket.

Imádás Háza Budapesten

Mint mostanra már biztosan tudjátok, elindult az Imádság Háza Budapesten. Az első alkalmak is már nagyon tüzesre sikerültek. Tudtátok, hogy Augsburgban, ahol néhány éve már folyamatosan imádkoznak, nincs már abortuszt vállaló orvos és nincs prostitúció? Akarjátok, hogy ez nálunk is megtörténjen? Tudjátok, hogyan alakítja át az állandó ima a társadalmat, nem csak Cansas city-ben és Augsburgban, de másutt is, ahol az ima veszi át a szerepet? Nézzétek: http://www.youtube.com/watch?v=ItEB4IB2EL8

És gyertek a következő alkalmakra, mindig 18-20 óráig, adjuk át az országunkat Istennek!