Kihagyás

Circo blogja

  • 1 percnyi

Az én Istenélményeim

A strandon feküdtem a játszótér közelében. Egyszer csak kiáltást hallok: anya, segíts! Az én gyerekeim nem voltak jelen, de azért felkaptam a fejem. Egy dundi 8 éves forma kislány akadt el a mászóka nehezebb részén, állt megszorulva. Már épp felálltam volna segíteni, amikor megjelent az anyuka, aki szemmel láthatólag messziről jött, különösebben nem aggódott, lóbálta a cigit a kezében, talán az esze is máshol járt...és mondta a kislánynak, akit anyuka nemtörődöm jelenléte már önmagában megnyugtatott, hogy mit hogyan csináljon. A lemászás sikerült.

  • 2 percnyi

Erősen álljatok ellent a hitben!

Új dolgot tanít nekünk Isten, megosztanám veletek. Többször tapasztaltuk azt, hogy vki vmiből meggyógyul és utána kis idő után visszaesik. Damiannal váltottam erről egy levelet, mindjárt copyzok belőle egy részletet.

A válaszának a lényege, hogy ki kell sokszor jelenteni a hitben a gyógyulásunkat, ha elbizonytalanodunk. És ami kapcsán írom ezt a levelet: egy közeli ismerősöm eljött a múlt nyitott keddre. Úgy tűnt, hogy meggyógyult az aranyere, ami korábban sok gondot okozott neki, de mivel azért máskor is volt vérzésszünet ezért elbizonytalanodott, hogy valóban meggyógyult-e. Damian levelén felbátorodva tanácsoltam neki, hogy  jelentse ki hitben a gyógyulását, megtette és azt tapasztalta, hogy a tapintható csomó, amit a nyitott kedd után még érzett, eltűnt.

  • 3 percnyi

Ladánybene 2009, avagy hogy szolgál a Siloe közösség

2009-03-07-én délután 13.52. Két becsületes, pontos testvér áll a Tűzoltó Szertár előtt, amikor mi megérkezünk. Szerencsére nem csak pontosak, de irgalmasak és türelmesek is. Az időpont ugyanis 13.45-volt legkésőbb, bár buzgóbb testvérek szájából elhangzott a 13.30 és egy perccel sem későb! időpont is korábban. Állunk a szélben, lassan gyülekeznek a testvérek.

Minél többen vagyunk, annál többféle variáció hangzik el az autóbeosztást illetően. Már csak Miki hiányzik. Valaki felhívja, és letéve a telefont, megnyugodva közli: Miki már az utcán fut. Arra a kérdésre, hogy melyik utcán, nem tud válaszolni, mert azt elfelejtette megkérdezni. Sebaj! Közben betömörülünk az autókba, befut Miki is. Ekkor kiderül, hogy másképp kéne tömörödni, ezért a csoport egy része kiszáll és áttömörödik egy másik autóba. Addig a 3. autó tesz egy tiszteletkört, mert azt hiszi indulhat, de aztán mégse. Aztán kiderül, hogy mégis!

  • 3 percnyi

Levél a régiekhez

Kedves Kollégák!

Itt ülök a régi orvosinkban, ahol annak idején egymáson átesve, egymás lábait megtiporva kezünkben szóródó kór-, és lázlapokkal próbáltuk megszerezni a számítógépek egyikét.

Hiányotokat fájóan érzem, bár az, hogy senki sem köhinget a hátam mögött és rúgja ki alólam a széket úgy téve, mintha véletlen volna, pedig csak udvariasan arra próbál emlékeztetni, hogy régóta ülök már a gép előtt és tessék átadni a helyet, csak igen sovány vigasz. Nem sok minden a régi itt. Mögöttem például a mi kis molyette szakadozott büdös poratkás ágyikónk helyett egy ronda fehér vizsgálóasztal. Az ablakpárkány üres, sehol egy koszos bögre, félig elrágcsált zsemlemaradék, mindössze egy hánytál hánykolódik. A szekrény üres. A körlevelek eltűntek. A tévé viszont a régi, ugyanolyan szemcsés a képe, mint volt és sötét is a nyavalyás, hát nincs már itt a V., hogy megszerelje...

  • 4 percnyi

Londoni randevú

Idén nyáron volt lehetőségünk Guidóval 5 napra kettesben Londonba kimenni. Alább egy kis élménybeszámoló, nem a teljesség, inkább az impressziók jegyében.

Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, a nációk keveredése. Szerintem tisztavérű angolt nem is láttunk, de azt sem hittem volna, hogy ennyi emberfaj létezik. Hihetetlen elbűvölt, hogy nem láttunk két egyforma arcot. Az ázsiaiak, a feketék, indiaiak, fehérek és mindenféle keverék...Azt azért észrevettük, hogy az alantas munkát a színesek végzik: felszolgálás, recepció, takarítás. Némelyik angolul sem tud.

  • 6 percnyi

Róma, te örök!

088.jpg

Életem első 36 évében nem repültem. Most viszont úgy adódott, hogy egy év alatt háromszor is. Igaz, ebből egy hivatalos, egy London, egy pedig most Róma. Így tehát most egy római élménybeszámoló következik.

Amikor annak idején először jártam Olaszországban (nem repülővel 😄)annyira megszerettem a mediterrán mentalitást, hogy azon nyomban elkezdtem olaszul tanulni. Tanultam is 2-3 évet, de mára már nem sok maradt belőle.

A reptéren végképp úgy éreztem, megszakadt bennem az olaszok iránti vonzalom, mikor elindultunk egy ülőhely felé, amikor is egy olasz nő beelőzött és nem csak beelőzött, de akkurátusan szét is tergette e csomagjait 3 ülésen, fenntartva a helyet  barátnéinak, így aztán mi hoppon maradtunk. Szerencséjére nem jutottak eszembe jó kis olasz szavak, így egy "grazie, molto gentile"-vel megúszta, amit igyekeztem legalább metakommunikatíve nyomatékosítani.

  • 2 percnyi

Tiszták, hősök, szentek

Ámulva és némi irigységgel nézem a közösségünkben, hogyan válnak szemmel látható módon szentté a testvérek:

az egyikük, akit 4 gyerekkel hagyott ott egy másik nőért a férje: mindig jókedvű, mindig vidám.Nem haragszik Istenre, hisz benne, bízik benne. Imádkozik teljes szívéből a férjéért és az új nőért. Ő az, aki ezen felül mindig bíztat ás bátorít mindenkit. És örök mosolya hitelessé teszi mondanivalóját.

a másik, idős parasztasszony fejkendőben, aki 7 gyereket nevelt fel, soha nem tesz hozzá semmi "okosat" a felvetett témákhoz, egyszerűen csendesen él, békés tiszta egyszerűségben. morzsolja nap mint nap a rózsafüzért, csendesen a rejtekben böjtöl és válik szentté.

  • 7 percnyi

Obertauern 2005.

avagy egy nagycsaládos síelés viszontagságai

Igen, nagycsaládos, erről már nagycsaládos igazolványunk is tanúskodik. Szóval erről papírunk van. És úgy gondoltuk, belevágunk, hiszen a 3 gyerek születés alatti 6 évben talán 3x ha voltunk síelni, mi, akiknek síelés a lételeme, mi több, kapcsolatunk alapja és kezdete. Az, hogy a sínadrágomba évek óta nem férek bele, nem szempont. A Guidónak.

Guidó hosszú órákat töltött a megfelelő síhely kiválasztásával, kritérium ugyanis sok volt. Legyen hóbiztos, gyorsan, könnyen megközelíthető, és pályaszállás. Így esett a választás Obertauernre, erre a  méltán felkapott síhelyre. A döntést jelezte az októbertől a mellékhelységet elborító obertauerni katalógusok tömkelege és a Guidó egyre hosszasabb időtöltései a fent említett helyen, hiszen csak itt van nyugta az embernek-ahogy ő mondta.