Kihagyás

Alma Zond blogja

Párbeszéd-töredék

  1. századi eszmecsere a szűzi élet Istentől való rendelésének lehetőségéről

… „Jézus nem mondja ezt senkinek.”

Kedves Hozzászóló, miből gondolja ezt? Nekem meg PONT AZ ELLENKEZŐJÉRŐL VAN TUDOMÁSOM! Kár, hogy felülbírálhatónak gondolja és megkérdőjelezhetőnek az Istentől kapott/kapható lefoglaltságot. Pedig ez LÉTEZŐ és IGAZ ajándék, kegyelem, éppen úgy, mint a családos hivatás: egyénre szabott és személyes megszólításon keresztül érkezik. - Az elutasító véleményekből kiviláglik, hogy a nyilatkozó NEM ISMERI Isten szuverén cselekvését.

IGAZSÁG

"... Amit ...-on kezdtél, mind elvész, ha most elmégy. Nem szabad elmenned. Te vagy a gyújtózsinór Isten bombájához. ... " - olvasom egy számomra írt biztató levélben, amin mélyen elgondolkoztam.

IGEN, A GYÚJTÓZSINÓROK ELÉGNEK!

Gondolataim a lelki szabadságról

  1. Ha az alaphozzáállásom az életemhez az, hogy ne mondja meg nekem senki, mit tegyek és mit ne: hogy minden esetben én döntöm el, mit teszek, ez nem lelki szabadság, hanem fejjel menés egy magamállította falnak.

  2. A keresztény lelki szabadsága abban áll: senki és semmi nem tudja meggátolni abban, hogy életét Isten szabad vezetésére bízza.

  3. A lelki szabadság a megváltás következménye: a keresztségben kapott új életünk gyümölcse, a Szentlélek ajéndéka.

  4. Minél többet szolgálok a krisztusi szeretet módján, annál mélyebben élek a lelki szabadságban. Minél mélyebben élek a lelki szabadságban, annál erősebben kapcsolódom Krisztus keresztjéhez. Minél erősebben kapcsolódom Krisztus keresztjéhez, annál valóságosabban jár át a Feltámadott misztériuma. Minél valóságosabban jár át a Feltámadott misztériuma, annál teljesebb a lelki szabadságom.

Áldott különbség

Gábor atya írja a "Kutyaólak csöndje" , hogy a humorérzékkel megáldott kutya készül a Nagy Boldog Csaholásra.

Erről eszembe jut:

  1. Nagyon jól teszi.

  2. Valamennyi Nagyra Nőtt Állat jól teszi: az összes medve, cápa, madár, tehén, agér és egár; na és az sem ártana, ha a  minden önmagára visszareflektálni képes csúszómászó is igyekezne másféleképpen sziszegni és nyáladzani. (Ez nem vicc.)

  3. Mindenféleképpen: hála Istennek, az sem humora a Teremtőnek, hogy legalább léleknyi különbség van a Kutya és az Ember között: betegen is lehet eszmélni a megváltásra.

Intermorfindórium

Áldott jó masina ez a gépentyű, maga az internet, tudjuk, „kitágítja a világot”. Ám mint minden más egyéb dolognál, ebben az esetben is létezik a túlzás, a kábulat, a rabság jelensége.

Kinek milyen a személyisége, az értékrendje, aszerint dolgozik rajta. Lehet ezt a találmányt és tartozékait épülésre-tanulásra, alkotásra, kapcsolatok kialakítására és tartására használni, ahány ember a földgolyón, annyi szabad döntésű módszerrel. Lehet menekülésre vagy pótcselekvésre és álelfoglaltságra is használni.

Kortan

Haladj a korral! - hangoztatja a Közhely.

Javasolnék egy, akár ismét közhellyé válható ötletet: HALADJ A KORODDAL!

Ez egy olyan lehetőség az életünkben, ami által meggazdagodhatunk. Tudásban, élettapasztalatban, okosságban, rálátásban és belátásban, jóságban, szeretetben, mindennek aranyfedezeteként a bölcsességgel.

Kell ennél életdúsabb jövőszemlélet? 😎

Önpusztító hárítás

Elgondolkoztam azon, hogy az ember, legyen akár hívő, akár nem, miért szidja Istent, és miért őt szidja, ha valami rossz éri.

Íme néhány meglátásom, amit bárki magában ki is egészíthet.

1.) Még a személyes istentapasztalattal rendelkező is képes a bajokért Istent okolni.

2.) Ez a hit gyengesége, a történések feletti esetleges elkeseredés; ebben is megmutatkozik, hogy állandó megtérésre, tisztulásra, növekvő istenismeretre van szükségünk. Az Isten iránti bizalom, az Istent "látás" (tapasztalat) felfedezése folyamatos kitartást kíván a keresztény hit útján. Persze, aki már jobban ismeri Istent, az érzékenyebb is a bűnre, s ennél fogva jobban is fáj, bárki követi el, ő vagy más.

Harmonikus dicsőítés

Egy levelezőtársamat idézem:

Mindenki akinek van fantáziája eltud képzelni abszurditásokat, amikkel lehet dicsőíteni Istent, de vannak amik a józanész/jóizlés határán, vagy kívül vannak.

Igen, egyetértek.

:o)

És most a teljesség kedvéért elmesélek egy "pedagógiai fogásomat", ami mekegés, nyerítés, hápogás és gágogás - a hittanóra kellős közepén.

Elsősökkel igyekeztük felfedezni, milyen is a Teremtő Isten. Milyennek alkotta meg a világot, és milyennek álmodott meg minket, embereket.

Egy 6 éves gyerkőc roppant okos, sok mindent tapasztalt már az addigi életében, csak esetleg a fogalmakat kell kimondani (megtanítani) és beazonosíttatni a tapasztalataival. Ha tudnátok, hányszor hallottam: Jééé, tényleg!

Nincs alku!

Azon morfondírozom, milyen Isten szeretete.

A konklúzió: NINCS ALKU!!!

A Mester isteni öntudata felvilágosítja az embert: "...a ti gondolataitok nem az én gondolataim,..." /Iz 55,8/

A Teremtő soha nem alkuszik!

Már a teremtéskor sem tette. Teljesen szuverén módon nyilvánította ki: VAGYOK!

Szabad akarattal mondta: LEGYÉL!

És mindaz, ami lett: TÖKÉLETESEN JÓ.

Amivé vált, az már nem tökéletes.

És hogy a VÁLSÁG-ból VÁL†SÁG legyen, meghalt értünk, hogy szabadok lehessünk.

Alku nélkül!

A Megkülönböztetés Lelkével

Szeghy Ernő beszéli el valahol egy hölgy élményét, akinek megjelent Jézus, s ő átkiáltott a másik szobába a nővérének: „Gyere, nézd, itt az Úr Jézus!”, de erre a látomás azonnal eltűnt, s többet nem jelentkezett. Istent nem lehet bekeríteni.

Gábor atya legutolsó ("Sir Hasirim") "Sir Hasirim" írása nyomán tengernyi gondolat jött fel bennem: régiek és újak. Van, ami megosztható, a többség nem.

Tanítómester

„Leírhatatlanul rossz érzés a megnemértés” – írja Gábor atya a "Cápák". Magam is rendszeresen átélem, hogy számomra világos és közérthető dolog sokak számára sötét.

Mostanra arra a megállapításra jutottam, hogy a nemértést történő magyarázatokon és tényleges indokokon túl a sátán összezavaró hadművelete áll, sokkal több esetben, mint azt elsőre gondolnánk.

Két dolgot említek:

  1. Ha valaki tudatlan, vagy nem képes logikailag követni a mondottakat (tanítást, beszélgetést stb.), az még önmagában nem indokolja a „sötétséget”. Gondolok arra, hogy az életszentség feltétele nem a tudásban áll, hanem az alázatban.

Győzelmet, Harcosok!

Szeretnék egy morfondírozást megfontolásra felvetni!

Akinek nem zubbonya, ne terítse magára!

De azért érdemes egy pillantást vetni rá, hátha...esetleg...hűha!


Már többször írtam, amit Gábor atyától hallottam emígyen fogalmazni: " A sátán nem gentleman!"

Akkor sem az, amikor a szellemi harcban magunk is nagy buzgalommal - és küzdve kínnal, vérrel verítékezve, összeszorított foggal és ajakkal, szinte ordítva az elvetettség gyilkoló érzésétől - törekszünk részt venni saját lelkünk megtisztulási folyamatában, igen tudatosan a Szentlélek munkatársaként. Elfogadjuk az Egyház tanítását, tapasztalatokat keresünk segítségkapás reményében a sátáni működéstől való szabadulás céljából.

Szent

Egy levelezőpartnerem szól

... "buli" misékről, ahova mennek a fiatalok, mert ott olyan jól érzik magukat, olyan jó a hangulat, meg a kisgyerekek ott mászkálnak az oltár körül, meg báboznak, stb.

Azon gondolkodtam, hogy akik ilyen módon törekednek híveket gyűjteni, azok mennyire nem félik Istent. Mennyire félreismerik Őt.

"Isten szereti a gyerekeket!" - ez igaz.

De!

Az a "jó buli" nem Isten "bulija". Az a "jó hangulat" nem Isten "hangulata". Jézus véres kínszenvedése és agonizáló halála az ő számára nem volt "jó buli"! Követői sem érezték magukat "jó hangulatban"!