Circo blogja

2010. április 4.
1 percnyi

Nekrológ

Nekrológ Daróczi Dávidról

Kedves Dávid! Nem sokat tudtam rólad, nem nagyon vagyok up to date a jelenlegi kormány udvarköreiben. De amikor nagyszombaton kinyitottam a hírportált, veled volt minden tele. Hogy roma származású vagy és szegények voltatok és nagyon zavart az osztálykülönbség téged iskolás korodban. Hogy a kommunizmus adott neked lehetőséget a felemelkedésre, az ebből való kitörésre, Hogy mégis a Pázmányra mentél és ott teológiát hallgattál, de már mellette a Népszava újságírója lettél.

2010. április 2.
2 percnyi

Nagypéntek

Az első bukás. Lecsattan a test a kövezetre, nagyot üt rá a vastag csiszolatlan dorong. Ahogy felemeli a fejét, egy életéért küzdő kis fűcsomót pillant meg, mely a kövek közt satnya gyökereivel kapaszkodik. Szembenéznek: Jézus és a kis poros fűcsomó. Teremtő és teremtménye.

Találkozik anyjával. Mária szívében rettenet, fájdalom, aggódás. Kicsi fiam! kicsi fiam! -egyre ez lüktet benne. Nincs más gondolata, a fájdalomtól nem tud gondolkodni.

2010. március 28.
2 percnyi

Sasszem

Bizonyos okokból kifolyólag lehetőségem volt pár órát a Saszem Lézerklinika várójában eltöltenem.

Eleinte nagyon vicces volt az egész: mindenki fekete szemüvegben ült körülöttem, mintha egy maffiozó szertartásra jöttem volna. Ez az a hely ugyanis, ahol 2x5 perc alatt lézer segítségével korrigálják a látáshibákat, persze borsos árért. Ezután a szem fényérzékeny, óvni kell, így hát a sötét szemüveget sötét helységekben sem veszik le a betegek a beavatkozás után.

2010. március 22.
1 percnyi

Bukás

Állok a fekete pálya derekánál, ott, ahol amúgy is beszűkül a pálya. A pálya nem könnyű, meredek, buckás, a hóviszonyok sem a legjobbak, hiszen tavasz van és ez a hegyről levezető pálya, tehát már nem vagyunk hóhatár felett. Olvadt, kásás hó, erő kell a lécek fordításához, különösen ha a technikailag sem profi az ember. Nos, mint mondom, állok, pihentetem a combizmaimat, nézelődöm. Egy középkorú férfi érkezik, már csak azt látom, ahogy bukfencet vet épp előttem.

2010. március 22.
1 percnyi

Zsoltár 3

Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak

irányítsd szívemet, hogy félje nevedet.

Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!

2010. március 21.
1 percnyi

Zsoltár 2

A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.

2010. március 21.
1 percnyi

Zsoltár

Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.

2010. március 7.
1 percnyi

Gyónás, avagy így gyóntat Koloán

Vasárnap, korán reggel, amikor a nap már felkelt..megyünk gyónni.

Tényleg korán van, forgalom alig-alig. Kihalt a belváros, ennek köszönhetően kiváló parkolóhelyet kapunk a Reáltanoda utca sarkán. Ritkaság, hétköznapokon esetenként felváltva keringünk a kocsival, míg a másik gyón. Lézengő utcaseprők és a híres erőszakos goaregek, de most másra tapadnak rá, nem ránk. Besietünk. A folyosón bezzeg nagy az élet, őrangyaloktól felpofozott egyedek -az idősebb nemzedékből- csoportokba verődve beszélgetnek.

2010. február 6.
2 percnyi

Örökbefogadás

Az ápolónő kinyitja az ajtót, maga már nem lép be a kórterembe, úgy engedi be a nőt.

A fejével biccent balfelé: amaz, a kettes a magáé, mondja, majd becsukja az ajtót. A nő egyedül marad a kórteremben. Nem is kórterem, egy kicsi szoba, falra szerelt fehér rácsos kiságyakkal. Csend van. A nő tétován lép párat előre, majd kíváncsian hajol a kettes számú kiságy fölé. Megremeg benne az öröm. Egy vörös pihe borította fejecskét lát, a fej oldalra fordítva, mellette két apró ököl pihen. A gyermek alszik. A nő nézi. Hát szia, súgja. Nem mer hozzáérni. Nézi, méregeti, de a gyermek csak alszik. Fölegyenesedik a nő és körbenéz. Odalép a következő kiságyhoz, belenéz. Apró, gyűrött babaarcot lát, benne nyitott szemek. Gügyög neki valamit, a szemek a nagy bolyongásban nehezen próbálnak a föléjük hajoló arcra fókuszálni. Te édes, édes, édes!-súgja a nő-hát látsz engem?

2010. január 25.
2 percnyi

Nénike

Mellém ül a templomban. A botját lefekteti a padra. Fonnyadt arca ezer ránc, de a sötét gombszemek vidáman csillogva, értelmesen néznek rám. Visszanézek, rámosolygok, ezt jelnek veszi és már kezdi is.

Először megmutatja a rózsfüzérét, melyet még II. János Pál áldott meg. Mivel még mindig nem mentem el, máris az 1920-30 as években járunk, amikor ő 13. gyerekként megszületett. Kis arca ragyog, ahogy a múltról mesél. Apja hamar meghalt, 3 testvért is eltemettek, anyja egyedül nevelte a 10 gyereket.

2010. január 24.
1 percnyi

Síedzés

Ha hétvége, akkor síedzés.

Amint összegyűlik a vidám tarka gyereksereg, indul az edzés.

2010. január 16.
2 percnyi

Apukák

Többször írtam már erről, de újra és újra elbűvöl, így újra és újra ki kell írnom magamból.

Felvittem a Normafára a gyerekeket síedzésre. Lefutván a magam kis fél óráját, beülök a kocsiba mielőtt átfagynék, remek hely és idő imádkozni. Közben újabb és újabb szülők érkeznek gyerekekkel. Többnyire apukák. A visszapillantókból nyomon követem az eseményeket, anélkül, hogy az én jelenlétem változtatna bárki viselkedésén. Mondom a rózsafüzért, közben a jobb szélső visszapillantóban megjelenik 2 aprócska gyermek lábbal hajtós motoron. Utánuk egy kopaszodó, semmi különös apuka. Rászól a kislányokra: állj! Valóban, ha továbbmennek, kigurulnak a keresztbe jövő úttestre. Lánykák megállnak, apuka magától értetődő gondoskodással megfogja őket, s szépen egyetértésben átbaktatnak az úton.

2010. január 11.
1 percnyi

Álom

Azok közé tartozom, akik álmodnak. Szinte minden reggel emlékszem álmaimra, melyek színesek, mozgalmasak és többnyire valószínűtlenek.

Az országos találkozó előtt azt álmodtam, hogy miközben valakivel valamiről vitatkoztam (és ez még merőben valószínű, gyakorta megesik velem ) megcsörrent a mobilom (na jó, ez is megesik, hébe-hóba). A kijelzőn a "Jézus" név villogott. Ilyen néven nincs senki elmentve a mobilomban, úgyhogy rögtön tudtam, ez Ő. Boldogan felvettem a telefont és Jézus elmondta normálisan, érthetően, egyszerűen, mit kell tennem, hogy egy tüdőbeteg kislány meggyógyuljon.

2010. január 4.
1 percnyi

Fenyegető Isten

Amikor lelkemben előtör a fenyegető, félelmetes Istenkép, Kórócskára, az én aprólék kislányomra szoktam gondolni.

Akarom, hogy nyomorúsága legyen? Nem!

Akarom, hogy bánat, szenvedés érje? Nem, nem!

Fáj a szíve, bánatos, sír, -legyintek? Nem veszek róla tudomást? Elmegyek mellette? Nem, nem és nem, még akkor sem, ha hibás bajának okában.

Futok, hogy megvigasztaljam, megpuszilgassam, dédelgessem.

Ha fáj a szíve és szenved, nekem is fáj és vele szenvedek.

2009. december 29.
2 percnyi

Emma és a Kaméliás Hölgy

Megsirattam a kis Margit Gautier -a Kaméliás hölgy- szomorú történetét. Maga a történet nem a legsikerültebb mű, amit valaha olvastam, az ifjabb Dumas azt a világian romantikus gondolatkört járja körül, hogy a kurtizánok alapvetően romlatlan, tiszta lények, és ez meg is mutatkozik, ha alkalom (pl. egy valódi szerelem) adódik rá.

Nem ismerem a kurtizánok világát, és bár én is áldozatoknak tartom őket, és hiszem, hogy bennük is Isten képmása van elrejtve, azért valószínűleg nem ennyire egyszerű a helyzet.

2009. december 20.
1 percnyi

Tél

Most nem vállalkoztunk kocogni a Normafán, mert ekkora volt a hó.

2009. december 20.
1 percnyi

Tél2

A fák nyögve, nyikorogva hajladoztak az erős szélben, ropogtak erőst.

2009. december 20.
1 percnyi

Tél3

A gyerekvasút járt, de a gyerek vasutasoknak erősen meg kellett küzdeniük a váltó takarításával. Derekasan túrtak a hóban a vékony egyenruhájukban.

2009. december 20.
1 percnyi

Tél4

Szép volt ez erdő. Átvette a hatalmat a tél.

2009. december 17.
1 percnyi

Villanások

Állok a zöldséges előtt. Köhögök egy rendesebbet. Nem direkt, csak úgy jön. Nem volt szándékos. A mellettem álló idősecske nő hatalmas bakugrással szökken odébb. Kuncogok magamban.

Szülinapi megemlékezés alkalmából vendéglátóipari egység erősen éjszakába nyúló meglátogatása kisvárosunk szívében. Az éjszakában az autóhoz visszatérve elhaladunk a kivilágított templom mellett. Rendíthetetlen nyugalommal, csendben magasodik a sötét éjben. Mint egy örök kőszikla. 100 méterre pedig itt alszik plébánosunk és káplánunk is, a mi két pásztorunk. Megnyugtató érzés.