Kihagyás

Circo blogja

Balatoni nyár

IMG_1101.jpg

Benn vagyok egész mélyen a Balatonban, legalább 6-700 méterre a parttól. Szeretek egyedül beúszni egészen mélyre. Ott már csak ketten vagyunk, Isten és én. Messze a partról állandó monoton mormolássá szelídülve hallom a strandolók zaját. Taposom a vizet, játékos apró hullámok nyaldossák a vállamat. A jó öreg Balaton hűs zöld vize, mint régi barátot, csendesen körbevesz.  Nézem a túlpartot, Révfülöp zöld domboldalát, az apró piros tetőket, hangyányi autók mennek, egy-egy vonaton megcsillan a nap, erős fénye elvakít egy pillanatra.

Csetlő-botlók

Ellenállhatatlanul rámjön a kuncogás, amikor az alábbi sztori jut az eszembe. Lőn, hogy az NDK-ban Star Wars rajongói összejövetelt tartottak, valamely nevezetes amerikai StarWars rajongói klub prominens vezetőinek meghívásával. A derék tolmács hősiesen fordította az amerikaiakat németre, de amikor az amerikai úgy búcsúzott: May the Force be with you! (Az Erő legyen veletek!) a Star Wars-ban ezek szerint kevésbé járatos tolmács imigyen fordította: találkozunk május 4-én!

Valahonnan megint ez jutott eszembe s nevettem megint magamban, s eszembe jutott kedves gyóntatóm, őt láttam így egyszer kuncogni, amikor egyszer valamit meggyóntam nála, mire szép csendesen nevetni kezdett, aztán azt mondta, erről az jut eszébe. amikor valaki azt gyónta nála: pápai vizeken kalózkodtam. Vidáman kuncogott ezen magában még egy pár percig, felszabadítva ezzel az én hangulatomat is.

Megint az örökbefogadásról

Örökbefogadásról jut eszembe. Mindig is szimpatizáltam az örökbefogadás aktusával. Egy az egyben rá tudom húzni ezt az Igehelyet: "Aki befogad egy ilyet (gyereket) az én nevemben, engem fogad be." Aki befogad, esélyt ad egy embertársának a normális életre.

De hallottam már keresztény körökben ilyen véleményt is: ki tudja, milyen szellemi fertőzöttséget hoz a gyerek az örökbefogadó családjába.....akkor inkább a mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram!

Megint csak Besenyő Pista bácsitól idéznék: nooormális?

Lecke

Megint tanultam valamit Kórócskától. Ült az ölemben a misén és bár igyekeztem a misére figyelni, elvonta a léte a figyelmem. Nem azzal, hogy bármit tett vagy mondott volna, bár azzal is szokta, hanem csak ahogy ott ült, egész egyszerűen elbűvöl, csak azzal, hogy van. Ki is szakadt belőlem a kérdés, félig tréfásan, félig komolyan és odasúgtam neki: hogy lehet, hogy így szeretlek téged? Ő pedig rám nézett és nyugodt biztonsággal kijelentette: hát mert a gyereked vagyok.

Igen, Kórócska, igazad van. A puszta tény, hogy a gyerekem vagy, anélkül, hogy ezért bármit tettél volna, megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan, gyöngéd, óvó, féltő, rácsodálkozó szeretetet ébreszt bennem irántad.

Nyári vegyes sali

Budapest. Randevú régen látott öcsémmel és sógornőmmel a belvárosban. BKV-zom. A hőség ellenére nem ingerültek az emberek, hanem derűsek és a hőség okán párbeszédet kezdenek. A buszsofőr a tolókocsis lánnyal, a nénike mindenkivel, aki arra jön. Figyelem őket, milyen emberségesek. Jó látni. Nézegetem az embereket, mint korábban írtam, ez egyike kedvenc foglalatosságaimnak. Megállapítom, hogy  a magyar lányok szépek. Csinosak, nem túl sminkeltek, szép arcok, szép karok, lábak, hajak, fogak, mosolyok, tekintetek.

Sziklakórház 1.

042.jpg

Ezt a blogot kénytelen vagyok a képek miatt 7 részletre bontani. Az egész ott indult, hogy minden évben rendezünk életmód tábort elhízott gyerekek részére, egyszerűbben fogalmazva: fogyitábort. Vért izzadva tervezünk jobbnál-jobb programokat, hogy a gyerekek legalább kicsit ne gondoljanak az egyetlen örömükre, az evésre.

Nem mondom, hogy egyszerű szokott lenni, az első nap legalább 5 riasztást kaptam, hogy a gyerekek lázadnak, hogy nem elég az étel, nem akarnak tornázni, pizzát rendelnek, kitört a hasmenés köztük, még falcolás is történt..de a kezdeti nehézségeken túljutva általában vidám, jó hangulatú tábor szokott lenni, a legnagyobb hangúból szokott a leglelkesebb résztvevő lenni, a hét végén pedig már kunyerálnak, hogy hadd maradjanak, pedig a titkon beszerzett nyalókákat kegyetlen szigorral szedtem el tőlük 5 perccel korábban.

Sziklakórház 2.

041.jpg

Az idegenvezető érdekesen, a serdülőimet is lekötve meséli el, hogyan fedezték fel a barlangrendszert a vár alatt (amely egyébként egészen a Szemlőhegyig és még azon is túl terjed el, szinte egész Buda alatt húzódik ez a barlangrendszer) és hogyan lett először elsősegélynyújtó hely, majd a háborús front közeledtével alakították önálló víz-, levegő-,  és áramellátással rendelkező bunkerkórházzá, rejtett ki-,  és bejáratokkal.

Sziklakórház 3.

046.jpg

Mintegy 70 viaszszobor, betegek, katonák és eü. személyzet idézi fel, mondhatom hatásosan, az akkori légkört. Működő, ma már nem korszerű, de szinte használatlan röntgengépek, egyéb eszközök is láthatók.  A viaszszobrok pedig klasszak, nem merev arcú, üres tekintetű bábok, hanem minden arc más és más, az alkotónak még arra is volt gondja, hogy a fájdalomba merevült vonásokon túl a lepedőt görcsösen markolászó kezeket is megörökítse.

Sziklakórház 4.

044.jpg

Német katonák viaszszobrai is megvannak, xy obersturmführer, aki egyszer járt bent valamilyen oknál fogva, eltévedt a föld alatti labirintusban (nem csoda) és benyitott oda, ahol az amputált kezeket, lábakat tartották. Ekkor határozta el, hogy megpróbálnak kitörni az orosz fronton át, hát nem sokan élték túl.

Sziklakórház 5.

045.jpg

Számomra a legmegrázóbb rész az volt, amikor 2 kézi tekerésű légvédelmi szirénát próbálhattak ki a gyerekek. Ők lelkesen tekerték, de ahogy felhangzott a búgó hang, nekem összeszorult a szívem, képek ugrottak elém, régi híradókból ismert fekete-fehér jelenetek, ahogy emberek futnak az utcán, géppuskaropogás, síró özvegyek, mezítlábas, bambán a lencsébe meredő maszatos arcú árva gyerekek, elfekvő hullák a budai utcák kövein, szétlőtt villamos...könny, halál, végtelen fájdalom.

Sziklakórház 6.

047.jpg

A Sziklakórház az I. kerületben, a Lovas utca 4.c alatt található. Hétfő kivételével minden nap nyitva, van idegenvezetés. Aki nincs külön rosszul a vértől és ilyenektől, annak mindenképpen ajánlom megtekintésre. János kórházi dolgozóknak ingyenes 😄

CMR 2010

035.jpg

..közben elhatároztuk, hogy kimegyünk Damianék alkalmára Londonba. Hosszasan hezitáltunk ezen, (én Guidóra bíztam az egészet, mert én mindenhez gyáva vagyok) és amikor ő egy nap felajánlotta a misét ezért, aznap az egyetlen nap a repülőjegy ára felére lement és másnap már újra visszament. Egyetlen napon volt  feleannyi. Aznap, mikor G imádkozott érte. Vett is jegyet. Elmentünk.

Nagyon szép utunk volt, repülni gyönyörű dolog. Gatwick, rohanás a vonathoz, G. már itthon megvett online minden jegyet, Victoria, metro, majd érkezés Eustonba.

Laborvizsgálatok

Gyermekgyógyászatban biológiai mintát nyerni a kis páciensektől nem olyan egyszerű, mint a felnőtt betegek esetében. Nem úgy van ám, hogy na akkor tessék egy kis mintát adni, 2 perc, kész, hanem minden kreativitásodat be kell vetni. Nem a vérvételről beszélek, az nem tragikus*, leszámítva egy-egy esetet. No de vizeletmintát nyerni, hát ember legyen a talpán, aki egy vidám egyévestől szerez egy kis anyagot...Ma egy helyes fiatal anyuka jött a kisdedével. Asszisztensem -ma sem- volt, így anyukával ketten ugrottunk neki a témának.

Apacsok

056.jpg

Aktuálisan az Apacsok c. darab (Radnóti színház) van legjobbnak kikiáltva a városban. Elhatároztuk hát, hogy baráti házaspárral együtt megnézzük.

Már az odautazás izgalmas volt, mert ha online veszed a jegyeket, akor illik pár perccel 7 előtt beesni és átvenni őket. Szerencsére a Radnótisok igazán kedvesnek és rugalmasnak bizonyultak.

Maga a darab érdekes, egyedi felépítésű, újszerű technikai megoldásokkal. 2009-ben indul a darab és színről színre megy visszafelé 1962-ig. Mivel az egyes jelenetek néha csak 5 percesek, a díszlet virtuális, kivetítéssel van megoldva, de jól sikerült, azt kell mondanom, jobban, mint ha papírmasé háttér lett volna. A háttér ugyanis mozgást is érzékeltetett, pl. ment a tévé, gőzölgött az étel, vagy mentek autók, emberek az utcán.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Esti családi ima és bűnbánat. Először a gyermekeken a sor. Én bocsánatot kérek azért, mondja a gyerek, hogy...ööö...jaj, nem jut eszembe semmi!*  Nem, tényleg, adta büdös kölke és amikor felborítottad, összetörted, elszakítottad, engedetlen voltál, feleseltél, elmulasztottad, megint nem raktad el?! -mennydörgi a szülő. A gyerek bűntudatosan behúzza a nyakát és azt mondja, ja tényleg.
A szülőn a sor. Na bezzeg ő tudja: bocsánatot kérek, hogy kiabáltam veled. A gyerek felel: persze, anya, azért kiabáltál, mert rosszat csináltam.

Hullámaid felettem összecsaptak..

Gondterhes és szomorú a szívem, Istenem,
Mert a barátnémat otthagyta a vőlegénye 1 hete és ebben ő teljesen összetört.
Mert a melanomás barátnőmben újabb daganatot találtak most, a műtétek és kemo után újra. Két kicsi gyereke van.
Mert a sajtóban folyamatosan mást sem hallok, csak ahogy támadják papjainkat és az Egyházat, az is rossz, hogy van igazságuk és az is, hogy sokszor nincs.
Mert egy baráti házaspárnak meghalt a kisbabája bölcsőhalálban tegnapelőtt és a temetésre sincs pénzük, sem a hitelüket fizetni.

Memento

Húsvét előtt megpucoltuk az ablakokat. (aztán rácsodálkoztunk, jé, ez átlátszó!) Ilyenkor egy pár hétig csak súlyos testi fenyítés kilátásba helyezése mellett lehet a gyerekeknek az üveghez érni, így aztán amikor Kórócska egy óvatlan pillanatban nem tudott ellenállni a kísértésnek és maszatos száját az ablaküveghez nyomta, elég morcos lettem. Meg is szeppent, és bűntudatosan megkérdezte, letörölje-e. Inkább ne, mondtam, majd én. Aznap este már nem töröltem le. Aztán el is felejtettem. Aztán most pár napra rá, ahogy itthon dolgozom a gépen, s közben kipillantok az ablakon, látom ám a világos háttér előtt gyönyörűen kirajzolódni az apró kis száj lenyomatát, minden ívével, finomságával. Legszívesebben megpuszilnám, és azt kívánom, bárcsak cserfes kis gazdája itt lenne az ölemben. Nem törlöm le. Majd a legközelebbi ablakmosásnál.

Jobbik?

Vona Gábor szerint Magyarország 2/3-a jobbikos, csak nem tud róla!
Noooormális? -kérdezné erre Besenyő Pista bácsi. És kérdezem én is.

Két jegyzet jut az eszembe erről. Az egyiket szerénységem követte el a Nincs új a nap alatt c. blogbejegyzésben. Tisztelettel jelentem, elértük az 5. lépcsőfokot is. (l. A The Daily Telegraph, a legnagyobb konzervatív brit napilap internetes kiadásán megjelent első értékelés szerint a Jobbik azzal tudott felemelkedni, hogy a mély válságot kihasználva, "Magyarországon hagyományos módon" ismét a zsidókat és a roma közösségeket tette meg bűnbakká a munkanélküliségért és a szegénységért.

Borocska, hej

201003 087.jpg

Kedvelem a bort. De csak a vöröset és csak a szárazat. A többit nem tudom meginni. Nem szeretem a röviditalokat és nem szeretem az édes kontyalávalókat sem. Bailey's-t, tokaji aszút csak végszükség esetén vagyok hajlandó inni.

Különösebben válogatósnak nem tartom magam a vörös száraz borok tekintetében, bár azért szeretem a jót. A legjobb, amit eddig ittam, a 10 éves házassági évfordulónkon, egy amúgy felejthető, bár felkapott étteremben volt, egy Gál Tibor Cuvee. Nem emlékszem mit ettem, de arra emlékszem, hogy nem értettem, mire kell ebben az étteremben annyira előre helyet foglalni, és a cuvee-t sem felejtettem el. És Gál Tibort sem, aki, hogy-hogynem, tévedésből szembe hajtott fel egy olasz autópályára nem sokkal azelőtt, és ez végzetes döntésnek bizonyult. Nem vádolom azzal, hogy előtte saját nedűit kóstolgatta, bár bevallom, megfordult a fejemben. Mindenesetre sajnálom.

Iskolapad

201003 033.jpg

Újra iskolapadban ülök. Na nem önszántamból, a főnököm lökött bele. És azt kell mondjam, tulajdonképpen élvezem. Először is: reggelente bkv-val megyek be a belvárosba. Ilyesmi utoljára egyetemista koromban volt, azóta ugyanis gyakorlatilag Budán élem a mindennapjaimat, jó pár éve már autóval a fenekem alatt. (ne vess rám követ, a munkahelyem megközelítése (4 átszállás) a gyerekek begyűjtése az intézményekből (újabb 3 átszállás, immár gyereket hurcibálva) az ezt követő bevásárlás (még 2 átszállás és bevásárlószatyor), különórák a gyerekeknek stb, nem oldható meg másképp)

Nos tehát bkv-zom.