Kihagyás

Circo blogja

  • 1 percnyi

Afrika

Belefutottam egy tévéműsorba pár percre. Valami tévétaxi, vagy mi a csoda volt. Bárki beszállhat a taxiba és vele beszélget a sofőr, ki ő, mi ő.

Egy amerikai leányzó szállt éppen be, aki Amerikában végzett aztán elment önkéntes munkát végezni Afrikába 2 évre. És hogy került ide Kelet-Európába?-kérdezi a riporter. A leányzó azt válaszolt, Afrika után nem bírt visszamenni Amerikába, ahol minden a fogyasztásról szól. Egyszerűen nem bírt és nem is akar többé. Azért jó Kelet-Európa, mert itt még mindig nem a fogyasztásról szól az élet, itt még mindig vannak emberek, akiknek nincs meg mindenük, sokszor az sem, amire valóban szükségük is lenne. Amit mi szégyennek tartunk, számára az a vonzó.

  • 2 percnyi

Szemszög kérdése...

Az értelmi fogyatékos gyermeket nevelő ismerősünk egy ízben azt mondta: Nem érti, miért sajnálják őt az emberek és miért sóhajtanak, hogy de nehéz lehet neked!

Ő olyan jól elvan a kislányával, szeretik egymást, szeretnek együtt lenni, minden rendben van, mi kell még? És igaza van. Amikor értelmi sérültek közt vagyunk, azt látjuk, ők valóban mindig vidámak, gondtalanok, nem aggasztja őket semmi, nem haragszanak senkire, legnagyobb gondjuk, hogy mivel készüljenek a másiknak meglepetésbe. Tele vannak feltétel nélküli szeretettel és örömmel. Az ő szemszögükből a mi életünk sivár, nyomasztó, terhes. Az ő szemszögükből mi vagyunk fogyatékosok. Mi vagyunk az érzelmi fogyatékosok. Vajon ők a boldogabbak, vagy mi?

  • 2 percnyi

Szomorú kisoroszlán

068.jpg

Többször volt már, hogy a játszóteret, ahova az enyémekkel mentem, elözönlötte egy ovis csoport. Nagy érdeklődéssel figyelem ilyenkor mindig a gyerektársadalom felépítését, a viszonyokat, erővonalakat. Kemény törvények uralkodnak a gyerektársadalomban, igazi farkastörvények. Az a mondat, amire mi felnőttek csak legyintünk, nevezetesen, hogy: "nem vagy a barátom" felér egy teljes kiközösítéssel és számkivetettséggel. Az én kislányom is zokogott már estét át amiatt, hogy valakitől megkapta ezt az oviban.

  • 1 percnyi

Requiem

Vérzik a szívem a H1N1-ben elhunyt kismamáért és magzatáért! Nem tudok napirendre térni felette!

Felelősnek tartom érte a médiát, de mindenek előtt azokat a rémhírterjesztőket, akik hozzá nem értő módon, szakmai tudás és ismeret nélkül magabiztosan hirdették minden fórumon, hogy az oltás nem jó, eltanácsolva ezzel az oltástól a kismamát, vagy bárkit abból a láncból, amelynek végeredménye a kismama fertőződése lett. Legszívesebben arcukba kiáltanám: látjátok, mit tettetek?

Miért nem vette a magabiztosan oltásellenességet hirdető magának a fáradtságot, hogy utánanézzen a szakmai indokoknak?

  • 1 percnyi

Nincs új a nap alatt?

A történelem ismétli önmagát. Gazdasági válság (1), növekvő munkanélküliség(2), ezt követő agresszió, rasszizmus(3), nacionalizmus erősödése(4), bűnbak keresés(5).

Megoldás (eddig legalábbis) a háború(6): a felesleges munkaerő a harctéren elhull, a fegyverkereskedelem és az újjáépítés fellendíti a gazdaságot. Egy darabig hittem, hogy most más a forgatókönyv, de hallván Coccaglio lombard város polgármestere által meghirdetett "Fehér Karácsony" akcióról, amellyel meg akarja pucolni városát az illegális, zömmel színesbőrű bevándorlóktól (mondván: a karácsony a kereszténység ünnepe, nem a befogadásé,  -paradox gondolat, nemde?), és látom saját köreimben is a fajgyűlölet előretörését, levonom a következtetést: nincs új a nap alatt.

  • 1 percnyi

Ecce Homo!

058.jpg

Egy mondat zümmög a fejemben napok óta. Olvastam, talán hallottam, nem is tudom már, de egyre körbejár bennem, nem hagy nyugodni.

Pilátus prófétikus kijelentése ez, amikor Jézusra mutat, s azt mondja: Íme, az ember!

AZ ember. Az az ember, akinek Isten megálmodott minket mindnyájunkat, amikor elhatározta, hogy saját képmására embert teremt. Egyedül Jézus töltötte be maradéktalanul ezt az elképzelést, Istennek ezt az álmát. Pedig de sokra hívott minket is Isten!

  • 1 percnyi

Online training

Ez a legújabb őrület, ez az online training és online vizsga. Úgy képzeld el, hogy valamelyik okos cégtől kapsz egy belépő kódot, amivel belépsz egy virtuális előadóterembe, s már indul is a slide show. Magadnak vetítesz a saját tempódban, még véletlenül sem magyarul. Egy modulban akár 30-50 dia is van, mindegyik közel egy perc amíg magyaráznak, add össze. És vagy 20 modulon kell túljutni. Diát átugrani nem tudsz, a szöveget nem tudod felgyorsítani, ha ezekkel próbálkozol felszólít, hogy: please wait, until current slide has completed. Sőt, a cselesebb slideshow-kba beleszúrnak menetközben tesztkérdéseket, csak akkor megy tovább, ha megválaszoltad. Vagyis ideköt a gép elé jó sok értelmetlen órára. Okos kis kreatura, ha abbahagyod ott folytatod másnap, ahol tartottál.

  • 1 percnyi

Kocogás

2009. ősz 034.jpg

Kocogni voltam a Normafánál.

Gyönyörű volt. Eleinte könnyedén, szintben futottam, majd felfele: akkor bizony csak a következő lépést néztem, mert tudtam, ha felnézek és meglátom, mennyi van még hátra, minden erőm elhagy. Úgyhogy mindig csak arra az egy lépésre koncentráltam, ami épp előttem volt. Erőlködtem, küzdöttem, le is lassultam. És egyszer csak, hopsz, hirtelen fent voltam! Szinte váratlanul ért. Aztán megint szintben és aztán lefele. Lefele bezzeg könnyedén haladtam, öles, könnyű léptekkel, még dudorásztam, fütyültem is magamban és ripsz-ropsz leértem a lejtő aljára.

  • 2 percnyi

Kongresszust szerveztünk

Döbbenetes események játszódtak le 1922. január 11-én Torontóban. Egy Frederick Banting nevű ifjú orvos belépett abba a kórterembe, ahol a haldokló diabeteses gyermekek feküdtek, lefogyva, kiszáradva, kómában. Odalépett az egyik 14 éves gyermek, név szerint Leonard Thomson édesanyjához  s megkérdezte, kipróbálhatná-e felfedezését a haldokló gyermeken. A már minden reményét elvesztett édesanya igent mondott, s kisvártatva a gyermek magához tért, s még 13 évet élt.

A felfedezésért Banting és - máig vitatottan - a laboratórium vezetője, MacLeod, 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat. Banting és Charles Best egy fiatal orvostanhallgató segéd az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon.

  • 1 percnyi

Az áruló

2010 01 046.jpg

Kórócska csintalanságot tervezett elkövetni az apja ellen.

Én figyelmeztettem az apját, hogy vigyázzon. Kórócska méregbe gurult és rámkiáltott:

-Anya, te egy titoktalan tartó vagy!!

Hát igen. Van titkos értelmű rózsa és van titoktalan tartó. Ez utóbbi vagyok én.

  • 1 percnyi

A virtuóz

Bejön. Leül. Lehunyja a szemét, ujjait várakozóan a billentyűk fölé helyezi. Vár.

Vár, amíg teljes lesz a csönd. Akkor lecsap. Homlokát ráncolja, szeme továbbra is hunyva. Teste ide-oda inog. Szemöldöke időnként kérdően felszalad a homlokára, de többnyire összehúzva az orra felett van. A szemét továbbra is csukva tartja, csak akkor nyitja ki, mikor mélyen behajol a billentyűk fölé, s haragosan rájuk mered. Időnként kiegyenesedik és a fejét rázza, magában vitázik a pajkos billentyűkkel. Homloka gyöngyözni kezd.

  • 1 percnyi

Gyógyító piac

Tudtok valamit A. Cs. gyógyító evangelizátorról? A P. l-ban tart alkalmakat, ahol érezni lehet a "szent szellem " jelenlétét. Ismerős mesélt csodákat (csontkinövés eltűnése, látványos/hangos szabadulás, stb.).Kezd nagy lenni a tolongás a "gyógyító piacon". Nagyon  kell figyelnünk az Úrra, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk... Írta az egyik testvér egy levelezőlistán, kissé elbizonytalanodva.

Hogy hol a helyünk?

Ó! Hiszen olyan egyszerű! Mi képviseljük a tiszta katolikus forrást. Hogy lássák az emberek, hogy a történelmi egyházak és főleg hogy a katolikus egyház is "piacképes".

  • 1 percnyi

Szerelmeslevél Kórócskához

Kórócska az én kis impulzív, érzelmi tűzhányó tetején lavírozó, 5 esztendős kislányom.

Szeretem  szimplán csak nézni. Ahogy tesz-vesz, ahogy eszik, figyelni a gömbölyű vonásokat, finoman megrajzolt szemöldökét, kis kunkori orrát, tiszta tekintetű szemét, formás kis száját, a törékeny csontokat. Ahogy egész komolyan elmerül valami egészen banális tevékenységben. Szeretek arra gondolni, hogy milyen kicsi és mégis milyen tökéletes alkotás, mindene úgy működik, ahogy kell. (Nem furcsa, hogy az a kezdetben egyforma sejtkupac tudja, hogy a teljes azonosságból neki hajnak kell lenni, neki vesének, neki szemnek de a következő sor már szemhéj?...döbbenetes.)

  • 1 percnyi

Három tőr..

Tulajdonképpen az első ilyen fájdalom, amikor kiszakad a testemből. Nem a fizikai fájdalomra gondolok, hanem arra, hogy addig együtt lüktettünk, az én beszívott oxigénemet használta fel, az általam megevett táplálékból építette a testét, éreztem ha aludt, vagy ébren volt, ha mocorgott, ha csuklott. A szüléssel ez az együtt-lét megszűnik.

Aztán a szoptatás vége: amikor szopnak, mindenük belőlünk van: az anyatejtől nő a haja, körme, ugyanabból az anyatejből lesznek a könnyek a szemében, ez az anyatej hajtja a szívét s ez adja az izmoknak az energiát az első mosolyokhoz -nem csoda-e ez önmagában? És amikor nem szopnak többé: ismét egy fájdalmas elválás.

  • 1 percnyi

Kérdezd Annát!

Vettünk a hidegre való tekintettel meleg paplant az egyik nagyáruházbanban. A 4-es melegségi fokozatút választottuk, mint közepes-hideg kategóriát. Guidónak jó is, de én azóta minden éjjel felébredek teljesen áthevülve. Nem akarván fölöslegesen elmenni a cseréről érdeklődni, felmentem az áruház honlapjára megnézni a lehetőségeket. A felső sarokban találtam egy helyes kis ikont: Kérdezd Annát. Na, rögtön tudtam, ez kell nekem. Megkérdem Annát. Anna helyes, még arca is van, pislog, grimaszol néha kacsint és nagyon udvarias.

  • 2 percnyi

Hódolat az anyaság előtt

Ma reggel amikor útnak indultam, meglepődve konstatáltam, hogy nincs dugó. Aztán leesett a tantusz: hát persze, nincs iskola, nincs dugó! Így 8 helyett már fél 8-ra a kórháznál voltam, gondoltam, kihasználom az időt, beugrom a közeli templomba felvértezni magam a napi terhekhez. A 7 órás mise a végére járt, épp áldoztak. Régi öreg szerzetes tanárom, volt osztályfőnököm, bőven 70 felett, tartja ilyenkor a misét, tudtam ezt, de mivel a 7 óra nagyon korai, nem szoktam erre járni. Így hát leültem leghátul.

  • 1 percnyi

Szemkontaktus

Van egy kereszteződés munkába menet, ahol a főúton araszoló autók közé kell besorolnunk elsőbbségadási tábla után. A főúton állók is sorban állnak, meg mi is. Ha udvariasak lennénk, akkor a cipzár elv alapján kellene besorolnunk a főútra. Többnyire nem ez történik. A főúton haladók elsőbbségüket élvezve ritán engednek be oldalról egy-egy autót. Hogy mégis halad a mi sorunk is az a hol határozottan, hol erőszakosan, hol ügyesen, hol a mögötte állók türelmetlen dudaszójától megrémülve riadtan mégis besoroló autóknak köszönhető.

  • 1 percnyi

Hit (mágia nélkül)

Egy protestáns lelkész mondta: Ha a katolikusok tényleg hinnék, hogy az Oltáriszentségben Jézus van jelen, mindig a templomban ülnének.

Ez jut eszembe, amikor a vérfolyásos asszony történetét hallgatom. Azt mondjuk, ó, igen, milyen jó neki, hogy megérinthette Jézus ruháját! Hát persze, hogy meggyógyult! Ha én is megérinthetném, én is meggyógyulnék! Tényleg? Én is, aki a szentáldozásban egyesülök Jézussal? A különbség a hitben rejlik. Akinek van hite, elég egy ruhaszegély. (nem akárkié, persze) Akinek nincs hite, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisz.

  • 1 percnyi

Isten gyógyít

Megragadott egy mondat:

Isten nem azért gyógyít, hogy bebizonyítsa, hogy Ő az Isten, hanem mert Ő Isten.